Az igazság

Nem hiszem, hogy van olyan, hogy igazság. Pontosabban nem hiszem, hogy van értelme igazságról beszélni ebben a helyzetben, mert nincs ellenoldal. A hazugság nem értelmezhető fogalom.
El kell-e menni Auschwitzba? Ha az ember történelmi dekorációnak, háromdimenziós történelmi kalandparknak akarja felfogni akkor talán jobb, ha nem. Már persze, ha egyáltalán lehetséges ilyesmiként nézni azt a helyet.
Sok dolog megváltozott ott, mióta utoljára jártam arra, és néhány dolog kicsit inkább mintha ezt a kalandpark funkciót erősítené. Tudja a fene - a turizmus ipar, az évi majdnem másfél millió látogatót valahogyan mégiscsak szervezni kell. Valahogyan ... Nem tudom, így-e. Persze aztán az is igaz, hogy egy bizonyos ponton túl nem lehet mit csinálni, mert azért ez nem az a hely, ahol az ember szuvenírt, meg hot dogot vesz.
Volt egy érdekes jelenet. Az egyik fiú, aki egyébként életkora ellenére borzalmasan kajla, komolytalan, mindenen vihog, előttem állt az egyik barakknál, amíg vártuk, hogy bejussunk. A barakkal szemben kis bódé, büfészerű szuvenírshop-kezdemény. A fiú elfintorodott, és odaszólt a barátjának: Hja, büfé. Hátha ezek után valaki pont éhes.
Mindig megkérdezik tőlem is, hogy miért. És mindig tudok dolgokat mondani a történelmi háttérről, de végül sosem tudom megmagyarázni, hogy tényleg miért. Mert azt, ami az igazság, hogy az ember ostoba, kegyetlen, vérengző állat, nem mondom. Azért nem mondom, mert nem mindig igaz. Csak amikor igaz, akkor nagyon az.

Az árnyék nő. Öröktől fogva és még egy napig. Örökké és még egy napig. Lesz majd, amikor megint ébernek kell lenned. Csak ennyi.
Fotók vannak még itt-ott. A Gittegyleten pár, a VilágMán lesz kicsit több hamarosan. (Ott lesznek színesek is.) Meg itt is rendet rakok ám mindjárt. :)