Más

Minden másképp van. Ezt valami okos ember mondta, de elfelejtettem, ki. (Talán Karinthy?) A világ úgy egységes univerzum, hogy számtalan világ rétegződik egymásra - más világok egymás hegyén-hátán, egymás alól elő-előkukucskálva, a lepergő szürke festék alatt az égszínkék. Vagy fordítva
"Madarakból lettünk azzá, amik vagyunk, kezdődik egy gyönyörű cigány monda, s a vége mi más lehetne: egy szép napon madárnak visszaváltozunk." Ezt Kerényi György írta.

"A látvány torkonragad, fojtogat, nem lehet szabadulni tőle. S nem is akkor igazán, amikor a nyomor kimerevített pillanatai naturalisztikusak, hanem amikor egy lírai közjáték - egy szerelmes tekintet, egy világra csodálkozó gyerekszempár - a lehetőségek lehetetlenségét vágja a szemünkbe." Ezt pedig már Göncz Árpád.
Érdemes ellátogatni a Sulinet Örökségtárába, és megnézni Horváth M. Judit és Stalter György fotóit. Annyi világ van a mi világunk sebekre kéretlenül ráfestett olajfestéke alatt. A Sztrugackij testvérek kisregénye jutott eszembe. Kinek az árokparti piknikjét takarítjuk már megint?

Más. Egy napot dolgozom holnap, aztán becsomagolok és elmegyek. Ennek ellentételezéseként Bridget lelki terrort alkalmaz. Meg kell csinálnom egy prezentációt egy adott témáról, ami a szakmámba vág tulajdonképpen. Pénteken kissé csodálkozva kérdezte, hogy nem kell-e a közgazdászoktól segítség. Nem akartam mondani, hogy 1. évekig tanítottam szaknyelvet, 2. egy hat perces prezentációt még a  békák nemi életéről is össze tudok hozni. Mondjuk ez jól mutatja, mit gondol a kollégái szakmai felkészültségéről.
Egyébként tényleg, honnan tudna bármit rólam, soha életében nem látta egyetlen órámat sem.

Más. Tegnap azt olvastam, hogy valaki, akit kedvelek, egy napon született apámmal. Érdekes. Az sosem tűnik fel, hogy valaki egy napon halt meg apámmal. A születésnap még a halálunk után is fontosabb, mint a halálnap, de akkor már nem a torta miatt, hanem azért, mert az élet utat keres magának a halál festékrétegén át is. Amúgy pont nem leszek itthon apám születésnapján. Neki mondjuk mindegy már.

Más. Beteg vagyok. Megfázás, gondolom. A tegnapi lázam elraktam emlékbe. Majd egyszer még jó lesz valamire. Egy napig fájt a torkom, most taknyos vagyok. Talán aludni kellene. Vagy meginni egy üveg pálinkát. Helyette rokonjárás lesz a nagylány születésnapján. Már húsz éves. Ki hinné ... nemrég született.

Egy felhővizsgálati könyvet olvasok. Hihetetlenül érdekes, és még humoros is. Kölcsönben van nálam, utazókönyv. Persze, tudom, mi magunk is. Néhány napig egy irányba utazunk az univerzumban. Kellemes véletlen. Vannak még ilyen kellemes véletlenek az életben. Azok emberekkel kapcsolatosak.

Azt írta nekem egy barátom nemrég, hogy sokat utazom. Azóta azon gondolkodom, vajon igaza van-e, mert nekem nem tűnik soknak, de talán kívülről mégis. Szombaton megjövök, és legközelebb csak október közepén utazom Budapestre. Valami érdekes külhoni emberekkel fogok találkozni, de azért pici szabadidőm lesz, akinek sört vagy magamat (értsd a társaságomat) ígértem, reménykedhet. Aztán rögtön utána elmegyünk a Teraszra ünnepelni magunkat. (Most mosolygok, bár tudom, hogy igazából nem jó hír, hogy még van Terasz.)

Süt a nap. Húsz éve is sütött, emlékszem, és hajnalban, amikor a szülészet előtt álltam, énekeltek a madarak. Biztos azt énekelték, hogy " szabad élet, szabad madár ...", csak én akkor ezt még nem értettem. és a cigány mondáról se hallottam.