2013. november 14., csütörtök
Ápdéjt
Csókolom. Biedermann Izabella vagyok, fájdalomfüggő. Na jó, nem is igaz. De drogfüggő előbb-utóbb leszek, ha ez így megy tovább.
Ma végre doktorhoz jutottam. Nem volt egyszerű, az igaz, az egészségügy nem kispajtásoknak való délutáni zsúrfeladat, hanem harc, kérem. Beutaló megszerezve, köszi TSB, telefonon lebeszélve, hogy bejuthatok, ha rá van írva a beutalóra, hogy táppénzen vagyok, mert egyébként három hét a várakozási idő, kérem, tessék addig csendesebben megdögleni, jobb lesz az mindenkinek. A recepción barátságos fiatal nőnek álcázott dobbermann őrzi a rendelőt. Mér' nincs lepecsételve az is külön, hogy táppénzes beteg? Meg aláírva? Honnan tudjam, hogy nem maga írta rá? (Mivan????? ) Nem tudom, elfogadja-e ezt így az orvos. (Anyád. Mondjuk szegény asszony nem tehet róla. Elfogadta különben. Nem gondolta, hogy jogosulatlan előnyre akarnék szert tenni.)
Rheumatológia. Wonderland. Tök hamar bejutok, tök kedves mindenki, üljek le, ja nem tudok, akkor álljak nyugodtan. Aha. Itt fáj? Ott? Érzem a lábam? (???? Ha nem érezném, tudnék járni?) Hajjaj. Ühüm. Hát igen. Röntgen. Nem vagyok-e terhes? Magamnak néha, egyébként nem. A röntgen sajnos legalább húsz perc. Ne haragudjak. (???? Lehet, hogy pénzt fognak kérni a végén, hogy ennyit szabadkoznak?) Röntgen. Mindjárt kész. Ne haragudjak, hideg lesz az ágy. (Lehet, hogy éber narkózisban vagyok, vagy mi a rossebb?) Visszasétálok. Az mondjuk tíz perc. A falhoz támasztom magam, de máris menjek be, csoda történt, hamar megvan a röntgen. Mondom, hogy Wonderland.
Na akkor az van, hogy kell egy CT. Nem sürgős, három hét fekvés, utána jobban leszek. De felír egy gyógyszert. Nem jól hallok. Hány hét? Hát három. Sok? Nagyon sok. Öööö ... én tudom, hogy ez nem kívánságműsor, de lesz ez a konferencia. Aha. Hol? Messze egy kicsit. Autóval nem mehet. Repülök. Értem. Tessék szedni a gyógyszert. Autót nem szabad vezetni, mert kicsit kába az ember tőle, de van aki bírja. Van aki négyet is bevesz. Akkor kedden el tetszik tudni menni. És tessék vinni a gyógyszert. És tessék csinos fiatalembereket megkérni, hogy emelgessék a bőröndjét. És ne tessék sokat csomagolni a konferenciára.
Még nem váltottam ki, de az ópiátokkal rokon kis tablettát nyertem a mai sorsoláson. Cool. Tök biztonságban leszek Amszterdamban. Isten legyen irgalmas a májamhoz. De azt megígérem, hogy ha hazajövök, több gyógyszert be nem veszek. Inkább megiszom a Gofritól kapott összes pálinkát. Akkor legalább tudom, mibe halok bele.
Más nincs. Felhívtam Bridget-et. Egy élmény volt. Holnap még elmegyek csontkovácshoz, de egyébként meg tele van a tököm mindennel. Szerintem már felfekvéseim is vannak.
Azért egyetlen jó dolog van ebben a sok szarban: anyám eljött, és a kedvemért krumplistésztát főz. Gyúrja a tésztát!!! Klasszik. Na még egy kis ópiát, és megvan a mennyország meg a Karácsony egyben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Gondolom, kicsit stresszel az is, hogy viszonylag jó állapotban légy keddre...
VálaszTörlésNagyon stresszel. Ördögi kör.
TörlésÉs mint tudjuk, a stressztől befeszül a gerinc körüli izom, a porckorongsérved meg ott vigyorog ki belőle... te szegény, mélységes együttérzésem. :( És tényleg meg ne próbálj megemelni semmiféle bőröndöt.
VálaszTörlésFogalmam sincs. mi lesz.
Törlésja, a haikut előbb kellett volna elküldeni, a gerinctornát még inkább - de nem voltam itthon..., gépnél
VálaszTörlésbár, ha előbb küldöm haikuim, azt hiszem attól EZ A FÁJDALOMellenFÜGGÉS :( : (hiszen annyira érthető... lenne) egyetlen nap fájt a fogam, -hét végén - és nem is tudom mennyi fájdalom csillapitót szedtem rá... Szerencsére csak 1 nap. Szóval óvatosan! A pálinkával is... A fájdalom azért el is szokott múlni magától is egy idő után. Én ezt tapasztalom... a haikuk után- Amszterdamba elkisérlek gondolatban - ott élt a nagyanyám!...
Köszönöm. Csak tudjak elmenni.
Törlés