Esztéká

Van a normál élet, meg van az esztéká. Utóbbi elég béna, jegyzem meg. A szónak a szoros, idegpályákat elszorító, béna béna értelmében. (Ezt persze retrospektíve tudom írni, mert ma már nem zsibbad annyira a karom. Yesssoké!)
Asszem ott hagytuk abba, hogy fáj a vállam, és aztán meg fájt és fájt, és fájt, és végül nem mozgott, csak zsibbadt a bal karom. Mit csinál az ember ezzel vasárnap? Ügyeletre megy. Ott persze csak odáig jut, hogy fáj a háta és zsibbad a bal karja, már is leteperi az ügyeletes ápolásvezető, és ráragasztgat pár tappancsot, hogy egy ékágét iziben. Persze hiába mondtam, hogy egyrészt nem vagyok matricás album, másrészt meg nincs infarktusom, nem hallgatott rám, de bénaságom okán nem volt választásom. Mondta, hogy nincs infarktusom. Jó fej. Utána háziorvosi ügyeletes nénitől kaptam injekciót egyet, receptet sokat, de semmi sem használt, ezért telefonos segítséget kértem legkedvesebb doktor barátomtól, aki tanácsokkal látott el: bazmeg feküdj le, és olvasd be a CT leletet. Miután papíralapon is hozzájutottam a verdikthez: öregszik keziccsókolom, azért megnyugodott, de tanácsolt felkeresnem valamiféle neurológus szakorvost. Én ugyan tévedésből egy idegsebészhez kopogtam be, lásd lent, de legalább megnyugodtam. Hazáig persze, mert otthon rájöttem, hogy ez a jó fájdalom duma tényleg nagyon filozofikus, de attól még nem tudok aludni.
Tegnap felkerestem kedvenc rheumatológusomat is, hogy teljes legyen az esztéká élmény. Hasonló bölcseket mondott: eltart egy darabig, az összes betegnek beállt a nyaka, a front lesz az, valamint tessék hazamenni és pihenni. Csak hát pihenni se lehet örökké. Meg hát ha nincs az a póz ugye ... A plafont meg már tudjuk.
Azért persze nincs ez a történet tapasztalatok híján, az is biztos. Például most már tudom, hogy nyakmerevítővel legalább tíz percig bírom talpon, bár ettől függetlenül fent kell tartanom mindkét kezem, amitől úgy festek, mint egy nonstop statiszta valami világháborús filmben, aki nem talál ki a csatatérről, és be van szarva., hogy lelövik mégis. A család szerint ez egyébként vicces, úgyhogy át kell beszélnem velük a humor fogalmát majd adandó alkalommal.
Egyébként persze lehetne ez a táppénz jó is, ha bármit tudnék csinálni, de nem tudok, meg ha látogatók fogadására alkalmas állapotban volnék, mert akkor jöhetnének a barátok és üzletfelek (az nincs), és beszélgethetnénk. De hát nem vagyok valami jó bőrben, csak kétnaponta zuhanyzom, el is telik vele a délelőtt, és a hajam az kábé mint egy madárijesztőé, szóval nem csodálkozom, hogy csak szegény TSB merészkedett erre, csak hát pont szarul voltam, úgyhogy biztos meg is bánta. (Á, dehogy.)
Önfegyelemre nevelődöm, ennek keretében ügyesen beosztom a gyógyszereimet, és ha minden igaz, még a májamat se csapatom szét végérvényesen, de azért szeszt nemigen veszek magamhoz egy darabig. Ja, és hát négy napja nem gyújtottam rá. Ez nem tudom, mit jelent, de attól tartok, nem azt, hogy leszoktam.
Ma különben párszor már nem fájt a karom. Viszont ha fájt, akkor teljes erővel. Érdekes.
Úszni szeretnék, meg nyújtózkodni. Meg kellene egy masszázs is. Más nincs.