Ez egy másik nap.
Egy kicsit olyan értelemben másik nap, mint a másik üveg, hogy rá lehet csodálkozni, nahát, ezt az életet lehet így is egyébként, ilyen egyszerűen, ilyen nyugodtan, ilyen egyensúlyban. De nyilván az az igazság, hogy vagy nem lehet, vagy sosem tudhatjuk biztosan, lehet-e, mert ez egy másik nap. Nem is a miénk. Egy valahonnan, valamiért kölcsönkapott nap. Isten megmagyarázhatatlan szeretetének a jele.
Lehetne most azon gondolkodni persze, (mert gondolkodni mindenen lehet ugyebár, csak érdemes-e, az kérdés,) hogy hogyan lehetne okosan beosztani ez ember életében ezeket a másik napokat, de minek. Isten kegyelme prímszám. Csak eggyel és önmagával.
Az persze igaz, hogy ezeket a kegyelmi napokat el lehet fogadni, és el is lehet utasítani - a választás szabadsága adott. Nem hibáztatok senkit, csak mondom, az életben nem a rossz napok, hanem a jó napok elviseléséhez kell a nagyobb alázat. Az életben nem a Nagypéntek, hanem a Nagycsütörtök a legnehezebb. A magam adásánál nehezebb dolog nincs.
De ez egy másik nap. Mosolygósabb, gyengédebb. Emberibb.
Más. Munkacentrikus posztot olvashatunk tőlem a VilágMán, ha ide kattintunk: KATT. Ezt csinálom mostanában, illetve errefelé megy a munka, amire momentán nincs időm, de decembertől megint lesz, mert addigra kiutazom magam. Nem örökre persze.
Más nincs. Kora reggeli, pizsamában elkövetett mosolygás esete forog fenn. Hiába, ez megint egy másik nap. Majd aludjak valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése