2013. november 26., kedd
Kapitány
Tekintettel arra, hogy még mindig a fájdalom a kapitány (ó, kapitány, kapitányom!), én meg egyelőre csak valami kis utolsó, skorbutos hajósinas vagyok ebben a történetben, no meg mert nyakmerevítővel írni sem lehet normálisan, szóval részletes egészségügyi és amszterdami beszámoló elnapolva. Bízzunk benne, hogy lesz ez még jobb is. Valamikor.
Egyébként ha egyszer megszeret az Isten, és olyan helyen lakhatok, ahol csak akarok, akkor a hálószobám plafonjára csodálatos és egzotikus képeket fogok festetni Frida Kahlo style.
Hogy mindig legyen mit néznem hanyatt fekve is.
Addig zene.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

..és hogy még az ő szenvedéseit is átélhesd?! :(
VálaszTörlésAddig zene? Mondjuk jó ötlet a Frida film zenéjét hallgatni. Néhol ugyan az is fájóan szép...
VálaszTörlésÉs meddig lesz ez a nyakmerevítőzés, Te szegény?! :((((
@aliz: a szenvedései ellenére micsoda vidám színekkel festett!
rhumel
@aliz: Igazából a színek miatt. Meg mert annyi megfigyelhető részlet van a képein. Most nem a szenvedéseire gondoltam elsősorban.
VálaszTörlés@rhumel: senki nem mond semmit. pontosabban eddig azt mondták, majd elmúlik. tegnap 10 napot mondott az orvos. a nyakmerevítő zavar a legkevésbé, inkább a fájdalom, meg a zsibbadás. meg ez az állandó tehetetlenség.
azonnal hagyd abba. (remélem ez segít:)
VálaszTörlésAranyvirágszálam. Gyógyulj.
VálaszTörlés@Hari: Abbahagyom.
VálaszTörlés@Nati: Gyógyulok.
Figyeljük meg, milyen könnyen ígérgetek ma. :)