Dolor

A fájdalomban az a legjobb, amikor nincs. (21. századi népi bölcsesség.)

Mindenféle fájdalom van, de most teljesen konkrét fájdalomról van szó, ami nem csak úgy átvitt értelemben, nem csak úgy tompán tapogatózva, hanem igazi és őszinte nyers valójában van jelen. Tudom, a tompa és hosszantartó fájdalmak roppant idegesítőek tudnak lenni, meg hogy a szívfájdalom, na az is hogy beleeszi magát keserűségig a mindennapokba, de nem. Nem erről beszélek.
Arról a fajta fájdalomról beszélek, amikor az idegpályák szabadon és csupaszon hozzáérnek valamihez, ami nem ők. Arról az egy tizedmásodperc alatt hányingerig jutó idegingerről, ami előtt minden idegkereszteződésben kérdés nélkül zöldre vált a lámba. Csak tessék, mi ráérünk.
Az inger rövid és határozott. Nincs ellenfele és nincs barátja.
És akkor Isten kitalálta a fájdalomcsillapítót és látá, hogy bár odavágja a májat, mégis jó. És én, aki egyébként félnapos fejfájásra sem szedek be semmit, gondolkodás nélkül nyúlok a filmtablettához, és már reggel kiszámolom, mikor lehet bevenni a következőt. Persze mindegy, mert ez nem az a kicsit fáj még bírom típusú fiatalember, hanem a nem fáj- fáj típusú. Ha nem fáj, mennyország, ha fáj, pokol. Dichotómikus fájdalom. Neurológiai villanypásztor. Villanykapcsoló.
Tudom, hogy most feküdni kellene hanyatt a földön három napig, jót is tenne nekem ez mind lelkileg, mind testileg, de nem lehet. Vagy majd az lesz, hogy ha lehet, ha nem, kell. Egyszer nagyon elszúrtam a dolgot, úgyhogy kórházban kötöttem ki. Nosztalgiával gondolok arra az estére a neurológia folyosóján, és a kedves, dél-amerikai kezelőorvosra. Mondtam neki, hogy szerintem megbénultam, szóval ne vesződjön, amputáljunk engem deréktól lefelé. Rám nézett, bólintott, összerakott egy infúziót, aztán elment. Egy óra múlva visszajött, és azt mondta: "Kelj fel, és járj!" És jártam. Hiába könyörögtem, nem adott nekem abból az infúziós anyagból. Infúzionista lennék most.
Más nincs, néztem pár tolókocsimodellt a neten, de még gyűjtenem kell. Marad a jóga, a legális drog, és ha végképp semmi sem működik, akkor az aranykezű (és aranyárú) csontkovács. Meg Isten kegyelme.
Más nincs, ma vizsgáztatunk, és őszintén remélem, hogy Gofrival. Meghalok, ha valami savanyú és/vagy okoskodó nőkkel kell töltenem a napom.