Majdnem megírtam az egészet. A reggelre kezemre száradó bőrt, az idegen fák idegen leveleit az idegen ház előtt, a magányt, a falon csendben végigfutó reggeli vagy esti fényt, az értelmetlenül kimondott szavakat.
Majdnem megírtam az egészet. A nevetést is, meg a gyengédséged, a gyerekzajt, az udvari, engedetlen napfényt, az ölelést, a sós vizet, meg a fehér csíkos, szürke kavicsokat a talpam alatt, a vágy és az elégedettség sóhajait.
Majdnem megírtalak téged, és majdnem megírtam magam. Az elejét, a végét, a közepéből mondjuk egy válogatást, az óvoda kerítésénél álló gyereket, a boncasztalon didergő testet, a nevetést, meg a komoly vitát, a munkát, a pihenést, az éjszakát és a nappalt.
Majdnem megírtam az életet. De nem írtam meg. Túl személyes lett volna.
kár, hogy nem... hiszen minden "személyes" is - azaz minél személyesebb , annál inkább a miénk (azaz mindenkié, bárkié ) is lehet... (erre én is csak mostanában jöttem rá, igazán)
VálaszTörlésIzgalmas az élet kettős volta. A Te életed a tiéd, De volt élet előtted is, és lehet, hogy lesz utánad is.
VálaszTörlésLenne mit írni.
Mint ahogy ki is találhatunk valakit, akinek bőrébe bújva, onnan kikukucskálva, megpróbáljuk, milyen is egy másik világ… Akkor is, ha magunkból is viszünk egy keveset, elkerülhetetlenül.
VálaszTörlésMajd egyszer azt írom, hogy megírtam. Egy kicsit ezt, egy kicsit mást.
VálaszTörlésAhogy olvasom éppen ráérnél megírni(sajnos. mármint az ok) lehet terápiás is lenne.
VálaszTörlésPont most olvastam egy irodalmi pályázat felhívását. Ottlik Géza Buda című regényéhez kapcsolódnak. Többek közt ez is benne lehetne ebben az én megírásomban vagy nem megírásomban is: Úgylehet kár, de azt hiszem, nem tudok többet írni. Ez vagy az elején lenne, vagy a végén.
VálaszTörlésEgyébként, valószínűleg terápiás céllal éppen, mégis meg kell ezt írni. De ha a CT úgy látja, holnap inkább elutazom. A reptéren meg általában van idő írni.