Balansz

Színmatatás (forrás: http://keddiorr.tumblr.com/ )

Borzalmas, de remélhetőleg megbocsátható lírai kitekintések után vissza az epikába - a szívmelengetően káromkodós hétköznapokba. Régen nyavalyogtam, most nincs is kedvem, majd összeszedem magam és összehozok egy intelligens nyavalygást kötelezően használatos kísérleti tankönyvek ügyében a VilágMára. (Tudom, hisszük, ha látjuk.)
Mióta megjöttem Budapestről majdnem egy hete, eléggé szétcsúszott az életem időbeosztásilag meg egyébként is. Nyilvánvaló, hogy sokkal több Lénárdot kellene olvasnom, sőt, talán mindig magamnál kellene hordanom egy példányt. Most az emberi viszonyokat meghatározó adagolásról beszélek természetesen. Magamnak mondom.
Egyébként elég nyomorúságosan stresszes időszakot élek most, és arra gondolok,  vajon lelőnek-e ha átlépem a deadline-t. (A határidő angol elnevezése onnan ered, hogy a katonai foglyok nem léphettek át egy bizonyos vonalat, különben lelőtték őket kérdezés nélkül. Ezt a Csendes ameriakaiban olvastam. Jó regény. Öregedő embereknek való, mint amilyen én vagyok.)
Nagyon utálom, hogy határidők és percmutatók mentén élem az életem, másrészt viszont határidők nélkül soha nem lennék kész semmivel. Tehát legyek hálás.
Van egy kis egyensúlyvesztés az elmúlt napjaimban. Hiányoznak a lányok, és kicsit túl sok körülöttem a nemlány. De nem panaszkodom, bár én nem férfiaktól kaptam mindent, ami jó vagy rossz az életemben, de biztosan sokat köszönhetek nekik. Rengeteg dolgot tanultam meg magamról általuk, és még több dolgot a világról és az emberről. Nem akarok teoretizálni, nem akarok gendervitákat, egyszerűen az van, hogy nekem sokszor élesebben látszik az ember egy férfiben, mint egy nőben.
Most éppen azt tanultam meg egyébként, hogy az összezavarodott élet mögött is lakhatnak, sőt talán éppen ott laknak a világ legfontosabb és legtisztább gondolatai, amiből aztán, ha szerencsénk van, valamit teremteni lehet. Valami szívfájdítóan és irigylésre méltóan szépet. (Ehhez illusztrációként vettem kölcsön a képet. Kéretik jelezni, ha van ellene kifogás.)
Más nincs. Tavaszodik. Várom a májust.
Talált kép mellé nekem talált zene. A forrás ugyanaz. Így van egyensúlyban a világ. Az enyém legalábbis.