Délvidék

Nos, nincs is szebb, mint egy hétvégét meghosszabbító kirándulás barátunk kedvéért a délvidékre. Szeged szépségközeli élmény volt, de igazából a ködös múltból kicsit szebbre, hangulatosabbra emlékeztem. Ki tudja, melyik kép csal, az akkori vagy a mostani?
Gofri védése érdekes volt, nagyondoktor lett a mi barátnőnk, örültünk neki. Azért amíg hallgattam a bizottság kissé nárcisztikus futamait, arra jutottam, a bölcsészek élete sem lehet egyszerű. Jobb akkor már természettudósként doktorálni. Tíz gramm, húsz centi, bizonyítsa és így tovább. A szavak facsarása engem nem vonz.
Képeket azért csináltam párat, de a sétatársak kissé türelmetlenek voltak. Ez van.

Egyébként meg elég zaklatott a hét, tegnap a legkisebb gyerek fogadó óráján csücsültem, holnap a sajátomon fogok. Ezek felesleges időtöltések szerintem.

Más nincs, megint három könyvet olvasok párhuzamosan, bár Az idő partján  amolyan kézikönyv, az nem számít. A Nesbo krimi most egy kicsit kuszának tűnik, de talán csak arról van szó, hogy nem koncentrálok eléggé. Greene A csendes amerikaija viszont megfogott. Érdekes.

Annyi van még, hogy a Zálogot Kriszta oldalán is meg lehet hallgatni (újra), lásd a blogfigyelőt, és hogy szombaton megjelent a Moly.hu tagjainak írásaiból összeállított kötet. Élőben még nem láttam, de kíváncsi vagyok. Furcsa lesz látni a szavaimat papírra nyomtatva.

Más tényleg nincs, munka hegyek vannak. Nem sorolom. Eduardus Ursus néha talál nekem valami zenét, ami jó. De ez nem most van.