Nem az a nap

Ez is eljött. Ez az utolsó nap a szünet előtt. Érdekes, hogy annyi utolsó nap van az életben, aztán valahogy mégis van bennünk valami félelem az utolsó dolgoktól. Pedig az utolsó után van valami másból első. Na jó, filozófiai eszmefuttatás vége.

Annál is inkább nem szeretnék filozofálásba, meg moralizálásba átcsapni, mert most egyszerűen csak örülök. Örülök, mert a tegnapi vacsoracsata után ma nem vagyok se másnapos, se fejfájós, se gyomorbeteg. A vacsora isteni volt, TSB nyulat sütött (napláne ne moralizáljon az, aki megette szegény húsvéti nyuszit), pezsgőztünk (csak két üveggel ittunk meg, és a szederpálinkából, én legalábbis, csak egy felest), beszélgettünk, történeteket meséltünk, és Emmával bámulatos terveket szőttünk egy régóta vágyott, afrikai jótékonysági munkáról. Annyi mindenben hasonlítunk. De amíg nem utazunk Afrikába, addig is másban éljük ki magunkat önkéntesként. Ezt is elterveztük.

Egyébként öreg barátnőnktől kaptam egy könyvet, veszélyesen gyenge ponyvának néz ki, 'női' könyv. Tulajdonképpen nem tudom, miért gondolja, hogy ezt nekem el kellene olvasni, de majd meglátom. Még az olvasókörös könyvet sem sikerült beszereznem. 

Tegnap eléggé ellazultunk az iskolában, értsd nyíltan és szégyenérzet nélkül kritizáltuk a fennálló rendszert. Most éppen az értelmetlen és megvalósíthatatlan és antidemokratikus tankönyvrendelési elképzelés miatt. Én például sosem tudok létszámokat írni a tankönyvek mellé, különösen nem a beérkező kilencedikes diákok esetében, hiszen áprilisban még azt sem tudom, ki fog ide járni, nem hogy azt, milyen nyelvet szeretne tanulni, és ehhez képest milyen szinten van. A hülyeség nem ismer határokat. Kíváncsi vagyok, mikor fognak kirúgni.

Nem baj, nem érdekel, csodálatos, mindjárt vége típusú előérzetem van, és ez megnyugtat. Várom az érettségi szünetet, mert idén alig ügyelek, és nem is vizsgáztatok, csak emelt szinten, meg a szakmai vizsgákon, és közben meg egyébként is, Nagyhét ide vagy oda, belém költözött az élet, és jó a kedvem.

Ma még lehúzok hét órát egy félgőzzel működő iskolában, aztán kinyújtózom itthon, és arra fogok gondolni, hogy bár az élet igazából nem szép, én szeretek élni. Majd halni is fogok szeretni, de ez nem az a nap.