Térdcsók

A gondolkodás értelme nem a tudás megszerzése, hanem az, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a jót és a rosszat, a szépet és a csúnyát.
Nagyjából ezt mondja Hannah Arendt, és van ebben igazság, még ha nem is feltétlenül így fogalmaznám meg. Az jutott eszembe erről, hogy a szándék, az odafordulás, a mozdulat iránya már több, mint a semmi. Sőt, van, hogy ez marad a minden. Ez a tökéletes akaratban megnyilvánuló tökéletlenség. Hogyan mondjam ... mint amikor a misén azt mondja a pap: Ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét. Vagy amikor jóga órán nem érem el a könyökömet, akkor is elég a szándék, a mozdulat megfelelő iránya.
Sokszor az emberekkel is ilyen ez az egész. Megvan az odafordulás, az odafigyelés, ha többet nem lehet tenni, akkor ezzel kell megelégedni. Én talán soha nem fogom tudni megcsinálni a padcsimottászanát, de törekszem. Van, amikor ez minden, ez a törekvés. És bár törekedni kell arra, hogy ez mindig intenzívebb legyen, előfordul, hogy a célt nem lehetséges elérni. A hit megvan, a vétkeket meg nem lehet levakarni. Isten felé kell törekedni.
Fáradt vagyok, és úgy érzem, mostanában elég sok dologban törekedtem. Az elég sok persze nem elég, de most nincs több. Aludni szeretnék csak. Hosszú, gondolattalan álmokat szeretnék magamnak, a semmit pedig útitársnak. Átvonatozni a pihentető semmibe.
Certeau képén gondolkodom. A vasúti kocsiban megtestesülő biztonságos élethelyszínen. Én gyerekként hintában ülve tudtam jól gondolkodni, mert az a monoton ritmus garantálta az elmélyülést.
Nem tudom, írtam-e már, de letettem arról, hogy elolvassam a magyar fordítást. Kétségbe ejtő az a kiadás.
Annyit akartam egyébként pletykálni róla, hogy nagyon érdekes fickó volt. Nemzetközileg leginkább csak egyetemi berkekben ismerik, de szülőhazájában, állítólag, marha népszerű pali volt. Jezsuita, de a katolicizmus egy egészen "nyitott és nagylelkű" formáját gyakorolta. A temetése nagy társadalmi esemény volt, jó sokan elmentek rá, és a jezsuita templomban saját kérésére Edit Piaf "Non, je ne regrette rien"-je szólt. Igazán unortodox gondolkodó volt. Persze ettől még le lehetett volna fordítani magyarra tisztességgel.
Más nincs, ballagás van. Mindennek vége van egyszer. Fel kellene mászni egy fa tetejére, és onnan nézni a világot örökre.
Egyébként meg annyi minden van, amiről nem írok, mert már nincs magamhoz türelmem. Na ebben például jobban kellene törekedni. Egyenes háttal a térd felé.