Mióta megszülettem, lélegezni tanulok. A belégzés ösztönös, a kilégzés izommunka, ha jól emlékszem. Ezek szerint megfulladni nehezebb, mint nem megfulladni, hiszen a tüdő mindenképpen levegőhöz akar jutni.
Van egy béna elméletem a dohányzókkal kapcsolatban. Azt gondolom, akinek gondjai vannak az elengedéssel, azoknak pszichés mankó a dohányzás, mert ki kell fújni a füstöt. Persze nem biztos, hogy igazam van, és természetesen nem dohányzásra buzdítok.
A kilégzés megszabadulás, a világ eltávolítása magamtól, az elszakadás, az én megkülönböztetése, a belégzés befogadás, a világban való feloldódás, az én eltörlése. Mindkettő lehet nehéz. Minden légzés, ami jó, és emiatt minden nehéz addig, amíg nincs meg a belégzés és a kilégzés közti észrevétlen, egymásba váltó áramlás. A szerelem éppúgy légzés, ahogyan a jóga is. A jógában sok fontos dolog van, de a legfontosabb talán az, hogy a prána átjárja a testet. Ma azt olvastam Weiniger Antaltól, hogy az nem tud jógázni, akinek a tudata széttöredezett. Ezt én úgy fordítottam le, hogy amíg a belégzés és a kilégzés nincs harmóniában, amíg az én és a nem én elkülönül egymástól, addig nincs jóga. És nincs teljesség sem.
Aki a jógát testgyakorlásnak látja, az nem jógázik. Igaza lehet a mesternek, mert ha a gyakorlatok közben csak az izmokra koncentrálok, nem történik semmi. Van egy gyakorlat derékfájás ellen. Ha a testemre koncentrálok, a közelébe sem jutok az ászana helyes végrehajtásának. Ha a légzésre figyelek, a kilégzésre is, nem csak a belégzésre, minden működik.
Nekem gyerekkoromtól fogva kilélegezni nehezebb, mint belélegezni. Régebben tüdőgyógyászokhoz jártam, akik elgondolkodva néztek rám. Asztmának fogjuk hívni, mondták. Bólogattam. Mindannyian tudtuk, hogy nem asztma, csak úgy van ez nekem. Légzőgát.
Lélegezni tanulok. Kilélegezni. Elengedni, nézni a világot, a szálló pihéket a légben, a meghajló fűszálat, az arcokat, a kezeket, a gőzölgő teát. Whitmant idézem magamnak, ő az én lélegzőtársam.
"I loafe and invite my soul,
I lean and loafe at my ease observing a spear of summer grass,
My tongue, every atom of my blood, form’d from this soil, this air,
Born here of parents born here from parents the same, and their parents the same,"
A kilegzes maga a sohaj.es igen az elengedes vagy lomtalanitas. Nem kell mindent megtartani, ami belénk szippantòdott...persze ne feledjunk ujabb adagot beszivni utana... jogan kivul ra se rantottam a legzesre eddig.de mostanaban àlmombòl ver fel. A ki- és a be- is. De addig jò. Mig megvan mindkettő.
VálaszTörlésEz mindig olyan érdekes. Kitalálni ki a Névtelen. :)
Törlésén, azaz aliz... csak olyankor vagyok névtelen, mikor nem vagyok gépnél, csak az okosomnál , ami(hez) nem vagyok elég okos bejelentkezni... de hogy miért hiszem, hogy a stilusomból ki lehet találni. mint a telefonon a hangomból :) A stilus az ember - ezek szerint vagy stilusom nincs vagy nem vagyok ember? :)
TörlésDe van stílusod, és általában ki is szoktalak találni. ;)
TörlésLátod, ezért jó a futás, de nem a rövid táv, hanem a kicsit hosszabbak: úgy 70 km fölött már muszáj helyesen lélegezni. És mindezt úgy, hogy a végén észre sem veszed:)
VálaszTörlésnem mondom, hogy soha, de nem valószínű. :)
TörlésErre is van egy új Palya Bea dal (Beszív-kifúj...) :D
VálaszTörlésNahát. Az ott egy oud? Klassz.
TörlésFutnom kellett egy wiki keresést, hogy nem káromkodtál-e ;)
Törléshehe. akkor most már tudod, hogy nem. az oud talán a legkedvesebb keleti hangszer számomra. a kedvenc oud játékosom Anouar Brahem: https://www.youtube.com/watch?v=dvca5hD2wbk
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNahát! Akkor ennek külön örülök és meghallgatom. :)
VálaszTörlés