Tekintettel arra, hogy ez egy rövid hét, és hogy a Húsvét közeledtével nem csak Jézus, hanem tükörképében az ember, tehát minden hibám ellenére még én is, feltámadni készül, reményteljesen indul a hét. Erre egyéb logikus magyarázatot, esetleg mentséget nem tudok felhozni, mert szemlélve a világot és benne engem, semmi okunk a reménykedésre. (Most nem nyavalygok, hanem ténymegállapítok.)
A hétvége kifejezetten jól telt, a Varázsfuvola varázslatos és ijesztő volt egyszerre. A zene varázslatos, a vizuális melléköret időnként, számomra legalábbis, értelmezhetetlen. Mindenesetre megérte utazni.
Szeretem nézni az embereket. Annyira szeretem nézni a barátaimban az embert, hogy tulajdonképpen lehetnék néma is. Gondolom, ez az egyre gyakrabban megfogalmazódó némaság iránti vágy most azt jelenti, hogy túl sokat beszélek. Somogysámson. Írjak arról a csendről egyszer a konyhában és az udvaron. Megérdemli.
Városi virágvasárnap volt tegnap. Élő virágot akkor láttam, amikor kimentem a gangra rágyújtani.
Más nincs. Dolgozathegyek. Legyen ennek is Uram vége egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése