Munkafázis

Jó. Majd ha legközelebb eszembe jut igent mondani egy cikkfelkérésre, akkor legyen kedves, lőjön le valaki. Azt hiszem, nem vagyok egy tudományos ember. Sokáig azt hittem, hogy igen, de nem. Ez van.
Egyébként a fenti ábra tulajdonképpen teljesen jól mutatja a munka fázisait, bár nálam a pánikszakasz szerintem jóval hosszabb. Mivel már abszolút nem lehetett tovább tologatni az érdemi munkát, hétvégén eljutottam az All the work  while crying szakaszba, amihez alapvetően nem a cikknek volt köze, se az írásnak, hanem annak, hogy vasárnap volt, tehát anyám látogatott, én pedig órákat töltöttem a konyhában ebédfőzéssel, ami lehetett volna persze olyan, mint a tantrikus szex, hogy fogmosás közben is a szexre gondolunk (na jó, lehet, hogy nem jól ragadom meg a lényegét), tehát fejben összerakhattam volna akár három tanulmányt is, de ismétlem, anyám nálunk volt, tehát nem hogy összerakni, de leginkább szétesni tudott csak bármi, ami a fejemben valaha is volt. Mire elkészült az ebéd, én már eljutottam az utolsó munkafázisba, azzal a különbséggel, hogy a munka nem, csak a sírás volt meg.
Olyan életvidáman festhettem, hogy még anyám is azt mondta, na jó, csukjam magamra az ajtót a dolgozószobában, aztán csináljam a dolgom. Néha azért, a legváratlanabb pillanatokban megjelent mögöttem, hogy ámuldozzon, milyen sokat írtam, és hogy angolul. Persze nem írtam sokat, mert nem lehetett, és nem írtam rövidet sem, mert azt sem lehetett. Elég nehéz nekem a középtáv, azt hiszem.
Este még elmentem futni. Az volt a nap fénypontja, pedig megint nem futottam két hete. Szokjak vissza erre, de sürgősen, mert ennél nincs jobb kikapcsolása az agynak.
Más. Ma értekezlettel nyitunk, nincsenek illúzióim, hosszasan fog szózatot intézni hozzánk Bridget.  Én mindenesetre már szóltam a csoportomnak, hogy ha nem jönnék, találják fel magukat. Őrület.
Szerdán ballagás, és most kifejezetten örülök, hogy a szerenádot letudtuk múlt héten. Ma már csak filmet nézetek a végzősökkel. Valami vicceset akartak, de én meg az Inside Job-ra gondoltam. Lehet, hogy elviszem nekik a Notting Hill-t. Azon nem kell gondolkodni. Ma már nekem is édesmindegy.
Ma este jóga, de utána pihenés. Szerdától Zsolnay Fesztivál, elég minimál a program. Se pénz, se Fábián Juli. Kár.
Más nincs. Várakozó állásponton vagyok.
Hannah Arendt tetszik, Certeau is. Utóbbi jezsuita volt. Majd pletykáljak róla legközelebb.