Úgy van

És akkor yessss. Az első igazán nyomasztó határidő pipa. Tegnap éjjel hozzáolvasztottam az íráshoz  a rövidke bibliográfiát, ami terjedelme ellenére megizzasztott. Kicsit megváltoztak a szabályok mióta utoljára ilyen súlyosan mindenféle emberekre hivatkozó szöveget írtam, és bevallom, továbbra sem igazodom el azon, hogyan is kellene e-könyvekre hivatkozni tisztességesen. Majd erre találjon ki valaki valamit.

A megkönnyebbüléshez persze hozzátartozik, hogy tegnap volt az utolsó nagyjából normális nap a végzősöknek, úgyhogy már fimet se kellett nézni órán, mert a csoport egyik fele lelépett, a másikkal meg tanulmányi kirándulásra mentem a közeli parkban. Szeretem ezt a csoportot, az az igazság. Volt velük bajom elég, de akkor is. Minden lustaságuk, meg nemtörődömségük ellenére volt bennük valami spiritusz. Tegnap még büszke is voltam egy kicsit, mert a csoportból hárman is anglisztikára jelentkeztek, és arról beszélgettek, milyen jó is lenne, ha együtt járnának órára. Mindhármukat  nagyon kedvelem, és örülnék, ha angoltanár lenne belőlük. Talán lenne hozzá valami közöm.

Most néhány nap csendesség, olvasás, elmaradt dolgozatjavítás, háztartási elsősegély következik. Jövő héten érettségi, osztálykirándulás, miegymás, de az a hét igazi ellazulás lesz mindenféle szempontból. Aztán péntektől megy a taposómalom tovább, emelt szintes érettségit javítok egy hétig, meg össze-vissza ügyelek vizsgákon, meg egyéb csuda dolgok.

Tegnap éjjel, két lábjegyzet közt megint írt Mark. Szeretné, ha könyvet írnánk közösen. Nem is tudom, tulajdonképpen örülök az ötletnek, mert a közös blogunkat is szerettem, csak hát mire emlékszem én, és megbízhatóak-e ennyi év távlatából az emlékeim. Ő részletes naplót írt, az én internetes naplóm viszont odaveszett a freeblog halálával. Megígértem neki, hogy gondolkodom a dolgon, mert tulajdonképpen nem lenne ellenemre, de akkor ez megint milyen, ha belevágunk, a nyaram írással töltöm. Hogy fogok én megírni valaha is egy tisztességes saját prózai munkát ennyi minden közepette? Nyilván sehogy. Másrészt viszont sokkal kevésbé stresszel, ha angolul kell írnom könyvet, mint ha magyarul. Ez biztosan nem normális dolog.

Más nincs. Egy konferencián gondolkodom, megbízható források szerint nem valami színvonalas rendezvény, Joe szerint viszont el kellene mennem, ha pályázni akarok Jeruzsálembe. És Budapesten van, ami jó, mert belefér egy esti sörözés vagy Fekete lyuk projekt. Meglátom.

Tegnap voltam jógán. Az oktató kedves nő, de rengeteget beszélt. Egyszer majd mondjam meg neki barátilag, hogy nem kell annyit beszélni. Viszont megtaláltam a Napfonat csakrámat, és fáj. Ez vajon rossz jel?

Egyébként meg legyen nyár és kész. Ez a zene nem megy ki a fülemből két napja, mert nem csak úgy volt, hanem úgy is van. Csak azt nem lehet tudni soha, hogy lesz. Mondjuk jobb is.