Mondhatnám, hogy tadáám, hölgyeim és uraim, ezennel ünnepélyesen is megnyitom a nyári szabadságot, de a nyári szabadságban pont az a jó, hogy nem egycsapásra érzi az ember. Szép fokozatosan zsibbad el tőle az agy, mint amikor kellemes, baráti társaságban rúg be az ember. Eleinte nem is érzi, hogy kiszakadt az időből, csak amikor már fél órája bámul maga elé mosolyogva, akkor kezd derengeni, hogy végre lehet sodródni, lehet büntetlenül álmodni nyitott szemmel is.
Jók ezek az álmok a moccanatlan hőségben, mert nem zavarja meg az embert a gondolatnak álcázott nyomor. Az ember napokig lehet tetszélő úgy, hogy igazából nincsenek értékelhető életfunkciói a légzésen kívül. Persze beszél, jön-megy, eszik és iszik, de legbelül valami boldog és moccanatlan jógapózban telnek az órák. Mozdulatlan víztükör a lélek.
A tegnapi négy órás horrorutazás után, ma reggel ezzel a moccanatlan, belső víztükörrel ébredtem. Érdekes, hogy ha az ember magára van hagyva egy kis ideig, ha csend veszi körül, milyen rövid idő alatt talál vissza a derűs énig. Nyáron legalábbis.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem történik odabent semmi. Ez a reflexió időszaka, innen látszik igazán a lélek mozgása a múltban, és innen lehet megsejteni, hova indul majd tovább az ember, amikor mozdulnia kell. Ezekben a pillanatokban látszik igazán, merre jártunk eddig, ki az, aki fontos, mi az, amit jól vagy rosszul tettünk az elmúlt időszakban, ez pedig segít abban, hogy értékítélet nélkül, de elrendezzük magunkban az elmúlt hetek vagy éppen hónapok cselekedeteit. Vagy éppen mulasztásait. És hogy lássunk - leginkább önmagunkat, de a világot is, ne mindig tükör által homályosan, hanem színről színre.
Velem annyi minden történik az idők nagy részében, olyan sok dolgot teszek és mulasztok, hogy ezek az életem aranyidejei. Ilyenkor van idő, van tér és van csend feldolgozni mindazt, amit egyébként a mindennapok átláthatatlanságában nem tudok. Ilyen aranyidő a Terasz, és ilyen a szabadság kezdete.
Most végtelen a nyár, végtelen benne Isten és végtelen vagyok ennek a megfoghatatlan pillanatnak az erejéig én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése