Transzformáció

Volt egy kis nézetkülönbség az egyszerűség és a bonyolultság tekintetében köztem és néhány ember közt az elmúlt napokban. (Ne menjünk itt bele a szavak jelentésébe, legyen úgy, hogy az egyszerűn és a bonyolulton most az egyszer mindenki valami hasonlót ért zsigerileg.) Én Esterházyt olvasva jutottam arra, mire megöregszik az ember, a világot egyszerűnek látja. Talán mert már annyiszor csinálta ugyanazt, annyiszor evett, annyiszor szeretett, annyiszor látott születést és halált maga körül, hogy minden egyszerűvé és magától értetődővé válik. Nem fásultságra gondoltam, nem közönyre, nem tudom, mire. Lehet, hogy belenyugvásra. Egyfajta hitre.

Lehet, úgy igaz, hogy a gyerekkor valami hasonló egyszerűségből indul, ezt nem tudom, én arra emlékszem, már nagyon korán bonyolult helynek láttam ezt a világot. Láttam a minden mindennel való összefüggését, az emberek zavart nevetése és a hazugságaik közt majdnem láthatatlanul kifeszülő pókfonalat, a temetőben a fák koporsók köré fonódó gyökerét, a simogatások mögött néha elakadó többmintszeretetet. Nem emlékszem, hogy gyerekként egyszerűnek tűntek volna a dolgok, de tényleg lehet, hogy ez deviancia volt, hogy normális esetben a gyermek a szeretet egyszerűségéből indul és onnan jut el a kamaszkor bonyolult világviszonyai közé. Mindegy, engem most a történet vége és nem az eleje érdekel.

Nem vagyok még olyan idős, hogy tudjam, milyen öregnek lenni, de nem vagyok már olyan fiatal sem, hogy legalább sejtésem ne lenne. Negyven éves kor fölött már kevés test olyan engedelmes, mint húsz éves korában. Kémia és biológia - a természettudományok a csendes és békés öregkor zálogai. Mindegy, nem ez a lényeg, hanem az, hogy megfigyelek. Nem úgy, hanem ahogy már gyerekkoromban is tettem, csendben, nem beavatkozva. (Jó, igaz, ez egy természettudós hozzáállása.) A megfigyelés, (tanulmányozás inkább, hogy ne legyen rossz szájízünk,) most éppen abból áll, hogy megint életinterjúkat nézek. Vagy részleteket. Kevés hasznosabb dolgot csinálhat az ember, ha van egy kis szabadideje.

Ahogy nézem ezeket az idős embereket, pont azt találom a legcsodálatosabbnak bennük, hogy már egyszerűnek látják a világot. Szeretem azt a természetességet is, ahogyan arról beszélnek, ami életükben történt velük, de igazán attól akad el a szavam, milyen egyszerűen, milyen rejtőzködés nélkül mutatják az érzelmeiket. A boncmester teszi ilyen magától értetődő természetességgel a szívet a fémasztalra.

Lehet, hogy nincs igazam, de most úgy látom, az ember, mire megöregszik, egyszerűnek látja a világot, és önmaga is egyszerűvé lesz. És amikor egyszerű lesz, akkor onnantól fogva már meghalhat. Úgy képzelem ezt, hogy aki bonyolultnak látja a világot, az ezer kicsi rovarkarommal fogja a valóságnak nevezett szövetet, abba belegabalyodik, annak nehéz elszakadni innen. Anyám például ilyen, bonyolult nő, még velünk marad jódarabig. Apám egyszerű férfi volt, régóta nem él. 

Persze az egyszerűség felé törekvés számomra semmiképpen sem közöny, inkább belátás, inkább az Egybe vetett hit. A biológiai létezés bonyolult csodáján túl, a kozmosz és a kvantumvilág, a két végtelen határán mégiscsak ott áll az ember, az egy, a létező, a letagadhatatlan végesség. Az ember egy, a világ a több, de ha a világot eggyé egyszerűsítjük, lévén a halál a legügyesebb matematikai transzformáció, ember, Isten és világ már nem különíthető el egymástól. Szerintem az a történet vége. All in one.
Persze nem kell, hogy igazam legyen. Emberként a tévedést is megengedhetem magamnak. Talán ezért is mondja Esterházy, hogy jobb embernek lenni, mint Istennek. Igaza van. 

Más. Fordítok. Az embernek önmagát fordítani rendkívül fárasztó dolog. Tulajdonképpen jobban járnék, ha inkább írnék egy másik cikket. Tegnap végre megírtam a Lovasi recenziót is, a Gittegylet oldalán lehet olvasni (KATT). Egyébként jó könyv, szerettem még akkor is, ha nem mindent tudtam pontosan követni a zenekar tagváltozásaival kapcsolatban. Sebaj, olvasni szőkenősen is jó, végtére is ezen a földön élek én is, és leginkább csak nézem az ebihalakat.
(Majd egyszer, még mielőtt nagyon egyszerűnek látom ezt a világot, és meghalok, menjek ki a Fishingre ugrálni erre a számra egy jót.)