Délvidéki cédés lekvár

Végy három láda franciabarackot, 7,5 kg/láda (nagyjából), továbbá végy még sok Dzsemfixet, némi cukrot (mindig kevesebbet, mint amit a zacskón írnak, merugye testtudatos vagy vagy mi a szent szűz), Gofri féle rozémaradékot hidegen (amennyi van), három borospoharat, három pálinkáspoharat, némi pálinkát, két kötényt, barátokat, egy teraszt (optimális esetben TSB valamelyik teraszát), tálakat, késeket, egy mérleget, ami az első adag méréséig legalább működik, mert utána már csak saccolunk úgyis, valamint (FONTOS!) végy legalább két, de ízlés szerint több zenei cédét is.
Ennél a receptnél elég sok dolgot változtathatsz, de se a barátok, se a zene nem hagyható el, különben a lekvár nem lesz ehető.
Elkészítési mód:
Várd meg a barátok érkezését. A teraszon szedd le barack héját, és kockázd fel. Közben tölts rozét, és hallgasd az első cédét. Röhögni a munkafolyamat során kötelező, mert a vidámságnak át kell szivárognia a gyümölcshúsba. Ha megvan az első láda, akkor a lábasban valaki marizsgassa össze kézzel a gyümölcsöt. TSB szerint ez egy létező szó arra, hogy puszta kézzel összenyomja az ember a gyümölcshúst a lábasban, mi meg elhisszük neki mindig, sőt használjuk is, bár Emma egy kicsit idegenkedett tőle az elején. Ha ez megvan, inni kell még egy kis bort, és ki kell cserélni a cédét. A lábosba (a gyümölcs tetejére mármint) szórjuk bele a Dzsemfixet meg a cukrot, keverjük jól össze, forraljuk fel, egy percig (!) főzzük, közben igyunk bort és vágjunk méretre folpackot, amit majd a teli üvegek szájára teszünk. (Ezért is fontos, hogy lekvárfőzésbe legalább három fő jelenléte esetén kezdjünk csak, különben nehezen lehet megszervezni a munkát.) A lekvárt forrón töltsük üvegekbe, tegyük rá a műanyagfóliát (merthogy mi nem sterilizáljuk a kupakokat), és csavarjuk rá a kupakot. Ezt az a barát végezze, akinek bizonyítottan hatvan százalék fölött van az azbeszttartalma.
Az üvegeket állítsuk fejre, és tegyük biztos helyre.
A fenti eljárást ismételjük meg még kétszer a meglévő további két láda barackkal. Mivel idővel elfogy a rozé, a kieső alkoholegységet pótoljuk pálinkával, de már csak a vége felé, különben elveszítjük a fonalat, és figyeljünk oda, hogy zene mindig legyen, mert annak tudományosan bizonyított fertőtlenítő hatása van.
Az utolsó három üveg lekvárba tegyünk egy kis barackpálinkát is a biztonság kedvéért, hátha egyszer, ne adja Isten, olyan córesz tör ránk, hogy elfogy minden alkohol otthon. (Tartalékot mindig kell képezni. ) Egy üvegbe a barátok legszebb lelke tegyen három szál levendulát is, amit majd a Teraszon lefotózhatok jövő héten.
Mi van még? Ja igen, utána menjünk haza, és ébredjünk arra, hogy most már annyi lekvár van megint, hogy nincs hova rakni, úgyhogy ajándékozzunk belőle bátran. Ha elfogy, majd megint főzünk, csak zene, meg bor legyen elég.