Társasági élet

Jabocs, van benne egy csúnya (nem is) szó, ezért szólnom kell, hogy felnőtt tartalom.

Köldöknézegetés, filozófiai hogyazélet, Márk evangéliuma és a háztartás örömei után tegnap már igencsak ki voltam éhezve némi baráti beszélgetésre. Mármint élő baráti beszélgetésre, mert a virtualitásban jut baráti szó, meg telefonon is beszéltünk TSB-vel például, de az megint más, mint amikor lájv műsor van, például élő pálinkázás Emmával a heti Gyémánt Kör alkalmából. (Nem is emlékszem, pontosan mikor, hány blogommal ezelőtt, alakítottuk meg a kört a világ szellemi megmentésének nem titkolt szándékával, de az utóbbi időben végre rendszeressé váltak az ülések, ami mindenképpen jót tesz a működésnek. Ahogy persze jót tesz az is, hogy a kör kétszögesítése óta továbbléptünk a háromszögesítés felé, már amikor TSB a városban tartózkodik, és ránk ér.)
A Gyémánt Kör tegnapi rendezvényének a Magyarország és Marla Biedermann-Jones ráébresztése felnőtt voltára munkacímet adhatnánk, mert igazából erről volt szó. Nyilván ki más, mint Feldmár András szavainak tükrében. Ezért is szeretek Emmával, mert ha elég közel ülök hozzá, rám ragad róla a műveltség. Szóval Feldmár valahol (Emmácska, ha van link, linkeljünk ide most) azt nyilatkozta, hogy az Magyarország problémája, hogy itt nem tudnak felnőni az emberek. Gyerekként élik a mindennapjaikat, azért is alakulhatott ki például egy ilyen antidemokratikus politikai berendezkedés, mert elviseljük, hogy valaki megmondja a tutit, mert nem nevezzük nevén a dolgokat, mert óvatoskodunk, elkenjük a kényes kérdéseket. (Isten áldja a reggeli képzavarokat.) És hogy a kilábalás ebből úgy képzelhető el, hogy az ember talál valakit, akit tisztel, aki példakép, és aki felnőtt viselkedésmintát követ. Mint az Apró, kicsi hazugságokban az öreg barát. Ezt mondjuk értettem, és egyet is tudok vele érteni. És persze állítólag azt is mondta, hogy a sok szeretet az igazi megoldás ebben a helyzetben is, de ezt már nem értettem, és Emma sem igazán, hogy akkor hogyan és ki szeressen ma ebben az országban itt, a politikusok minket, mi a politikusokat (ááá, ez nem hangzik jól) vagy az állampolgárok egymást esetleg ilyen nagy boldog füves happening keretében, és akkor elég erősek lesznek, hogy ... Azt se tudom, hogy pontosan hogyan fejezném be a mondatot.
Na mindegy, azért tettem egy baráti ígéretet Emmának, hogy felnőttként viselkedem, úgyhogy ennek keretében írtam egy felnőtt levelet. Annál rosszabb már úgysem nagyon lehet, mint ami van.
Egyébként fantáziáltunk arról is, hogy jó volna nekünk az a kis kávézó, ahol üldögéltünk, igaz, nekem nincs rá pénzem, ami akadály, viszont azt elég jól elképzeltem, hogy esténként ott agyatlankodunk ketten a pultban. Ne adj isten még TSB és Mihály is beszáll, akkor meg aztán kő kövön nem maradna. Persze kellene valami új arculat, ami pasiknak is bejön, mert azt a helyet nyilván a művelt helyi alkoholisták tartják fent, szóval a nagyon női dizájnból nem lehetne megélni, a jelenlegi kubai fíling meg már annyira múlt, hogy nagyon. A név se lenne mindegy, de a Punci Bárt azért elvetettük, hiába lenne eleinte biztos publicitás, főleg a nívós helyi lapokban, amikor megírnák, hogy egy tanár meg egy gyerekvédelemben dolgozó szakember ilyen néven üzemeltet. (Igaz, annak idején az egyik pedagógia tanszékes főember üzemeltette kies városunkban a Vénusz Presszót, de az még az átkosban volt, akkor még nem voltak ilyen kvalitásos újságírók ugyebár.)
Újságírásról jut eszembe, ki az a kissferó???? Ma tök véletlenül kezembe került egy eldobható helyi magazin: made in pécs, és az Ördögkatlan programja miatt belelapozva megakadt egy cikken a szemem. Idézek: "A népnevelés ugyanis nem a Michelin-csillagos szférákban kezdődik, hanem hogy kapsz-e ezerötért jó alapanyagokból, hozzáértéssel elkészített ebédet itallal, esetleg egy szuper kávéval együtt. Hihetetlen, de Pécsen már kapsz. Nem sok helyen, de kapsz. Van már olyan menü a városban 1250-ért, ami után nem mondod, hogy otthon, csukott szemmel, Kerényi Imre-nyilatkozatokat hallgatva is jobbat csinálsz magadnak." Édesjézus, hol volt eddig ez a pali?? Észrevettük? Tud fogalmazni, van humora, és összetett mondatokat is használ. Jó, én kissferót akarom a helyi lapokba. Mindbe. És mindig ő írjon mindenről. csak ő, más nem kell. Erre szerveznék egy párezres demonstrációt, ha lehet.
Egy dolog van még, tegnap(előtt?) korszakalkotó fotográfiatörténeti felfedezést tettünk. Megalkotásra került ugyanis az un. Biedermann-Zap állandó. Ez az állandó azt írja le, hogy amit nagyon kedvel az ember, arról szar fotókat csinál, ellenben azokról a dolgokról, amiket annyira nem, jókat/elfogadhatóakat. Az elnevezés onnan ered, hogy Zaphod polgártárs Vintgar szurdok-beli képei igen alacsonyan teljesítettek a normális természetfotó kategóriában, ugyanakkor igen jól a műszínű képszerű izé kategóriában, holott imádja a természetet. Ehhez képest az emberekért úgy általában nem rajong, viszont zseniális portrékat tud. Én meg pont fordítva, emberekről szinte mindig fos képeket csinálok, viszont a tárgyakról, épületekről, élettelen dolgokról, pedig azok kevésbé fontosak nekem, elfogadhatóakat. Mi más lehetne ez, mint kozmikus jelenség, melyre tehát innentől kezdve tessenek szívesek ezen a néven hivatkozni. Én azt sem zárom ki egyébként, hogy megosztott fizikai és pszichológiai Nobel-díjat kapunk e felfedezésért, de nyilván nem ez motivált minket. Egyszerűen csak tesszük a dolgunkat a világban.
Más nincs, pálinkához sok vizet kell inni, sok pálinkához nagyon sok vizet, ezt még fontosnak tartottam leírni a tegnap estéhez kapcsolódva, mert ezt most nagyon ügyesen csináltuk.
Különben meg mindenféle alvási rekordomat megdöntöttem az elmúlt napokban. Jól alszom, és még álmodom is. Őrület. Szerintem erre tíz hónapja nem volt példa. Még a végén kipihenem magam mire megyünk a Teraszra, és nem alvajáró zombiként funkcionálok esténként. Már csak kilencet kell aludni.

Ide most egy olyan zene jön, amit tegnap éjfélkor hallottam az utcán egy emeleti ablakból kiszűrődni, ismerem is, a fülemben van, de nem jut az eszembe, hogy mi az. Egy kicsit azt hiszem, hogy Balanescu, de nem biztos.