A gyerek sosem hazudik. Hogyne. Az ég pedig mindig kék, és kedves kismadarak csivitelnek az ágakon. Micsoda hihetetlen tévképzetei lehetnek az embernek, aki nem gondolkodik.
Tegnap megnéztem a Jagtent és hiába bizarr már maga az alaphelyzet is, mégis annyira jellemzően és felháborítóan emberi a filmben megjelenő ostobaság, kicsinyesség és szűk látókör, hogy sírni kellene. Persze dán dráma. Úgy tűnik, északon nem csak a tél, a lélek is szokatlanul sötét. Nyomasztó volt, rosszul is aludtam, mert a gonoszságnak penészes föld íze van. A filmet amúgy meg kell nézni, csak nem lesz tőle jó kedve az embernek.
Más. Olvasok néha, módjával persze, híreket. És olvasom Héléne naplóját. És nem látom a különbséget. Ma pont olyan a világ körülöttem, mintha a harmincas évek végén élnék. Bénító a fejet hajtás, meg a sok kibekkelés. Vagy nincs erkölcs, vagy sosem volt. Az ember gerinctelen állat.
Más nincs, csak munka van, de akkor is, mindennek ellenére is szeretem ezt a hónapot.
Én azt hittem Lana Del Rey valami lapos tini. Erre kiderült, hogy érdekes a hangja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése