Ma reggel annyi mindenről írhatnék, amin tegnap csúnyán felhúztam magam, nem olyan kis viccesen, mint az előző posztot ihlető meghívó miatt, hanem komolyan, szívig-gyomorig, de nem akarok. Igazából csak egy kedves ünnepi posztot akarok írni, mert ma ismét egyidős vagyok Mihállyal egy teljes napig. Persze ő a fiatalabb, pontosan 365 nappal, csak közbejött a szökőév, így van a napnyi különbség.
Ma ez a lényeg, nem az engem körülvevő mérhetetlenül sok baromság, amiről majd egyszer vagy írok, vagy nem. Isten éltesse Csokonai Vitéz álmát, a kedvet, a reményt és leginkább a szeretetet, vagyis a mi Mihályunkat, még ezer évig, de ha addig nem is, hát énnálam legyen szíves minimum egy nappal tovább, mert nem akarok egyetlen olyan napra sem ébredni, amikor ő nincs.
Zene. Mert ezt szereti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése