Amilyen szép, arany színnel indult a hónap reggel, annyira sötét köpönyeget terített a vállára estére. A napsütés öröme mellé sok szomorúságot és bosszúságot csomagolt az új hónap. Elhagyta a blogírók közösségét egy kedves nő, aki bár nagyon szeretett élni, most mégis úgy határoztak róla odafent, hogy lejárt az ideje. Tudom, hogy nem lehet reklamálni, de sok embernek fog hiányozni. Nekem is, pedig nem is ismertem személyesen.
Más. Megnéztem a kiállítást és nem örültem. Nem örültem, mert a jó szándék meg a rakás pénz mellé nem sikerült koncepciót kitalálni, így pedig nem lehet jó kiállítást csinálni. Írhatnék egy jó kis vitriolos bejegyzést az egészről, de nincs kedvem, mert inkább segítenék. Hát így nem írtam cikket a Szombatba. Story of my life.
Ami még szomorúság, hogy a könyves közösségről megint kitiltottak embereket átmenetileg: kreatív, gondolkodó embereket. Nos, igen, a kreatív ember gondolatai nem sematikusak, nem mindenki számára fogyaszthatóak, sokszor ironikusak. Nem lehet tetszeni mindenkinek. Sajnálom, hogy ez egy ilyen oldalon is megtörténhet, de kit érdekel, hogy én erről mit gondolok. Hülye világ van.
Más. Tegnap a lányokkal töltöttem a délutánt, és tök jó volt, bár az őszi Terasz tényleg bizonytalan. Azért majd kitalálunk valamit.
Nem is tudom. Az eget kell nézni, az égboltot megfigyelni, nézni a felhőket meg a csillagokat, bennük a múltat és a jövőt, mert a világ igazából nem türelmetlen és ostoba, csak közelről tűnik annak. Ha egy messzi galaxisból néz most minket valaki, biztosan nem a sok hülyeséget látja, hanem Isten szép és fiatal menyasszonyának megnyugtató, fehér fátylát, a Tejutat.
Ja, igen, és visszaszokom Andrew Birdre. Mindenkinek jobb lesz így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése