Arany október

Elközelgett hát, akarom mondani: itt van, itt az arany október megint. Erről lehetne líraian, de ez most nem fog menni, mert tegnap este TSB teraszán volt a Gyémánt Kör megbeszélése, és kicsit az éjszakába nyúltunk. Igaz, nem az idő tekintetében, hanem inkább hogy a sötétségbe, konkrétan is (a gyertyák ellenére is nagyon sötét volt a teraszon), meg átvitten is (az emberi lélek egy kicsit mindig sötét, az enyém legalábbis biztosan).
Amúgy az este első felében kultúrmisszióban voltunk TSB-vel, elmentünk egy koncertre, ahol egy nagyon kedves, nagyon szép hangú szoprán többnyire méltán elfeledett szerzők dalait énekelte elviselhetetlenül modorosan. Nem volt könnyű végigülni, már az első két dal után rájöttem, hogy én abszolút nem szeretem az egy zongora - egy szoprán összeállítást, és a daltól mint műfajtól pedig ritkán nem érzek késztetést felkötni magam az első alkalmas fára. Na mindegy, nem volt hosszú, kibírtuk. Volt két zeneszerző, akinek a zenéje még tetszett is, majd utánanézek.
Emma ezt kihagyta, ő inkább valami politikai rendezvényen múlatta az idejét hivatalból, de ő sem volt sokkal jobb állapotban utána, mint mi. Rozéba fojtottuk az estét, TSB hiába ajánlgatta az ominózus tiszta szeszben eltett meggyet, önuralmat gyakoroltunk. Jól döntöttünk, nekem még így sem volt egyszerű ma reggel felkelni, hogy a ma még előttem álló hét tanóráról már ne is beszéljek. Csak a délutáni közös aka szent szerda (TSB, Mihály, én) tartja bennem a lelket.
Remélem, ma végre elmegyünk és megnézzük a kiállítást, amit már napok óta akarok. Nagyon kíváncsi vagyok rá. Mondjuk azt is remélem, lesz alkalom sétálni kicsit a kellemes, vénasszonyos napsütésben is, mert mindannyiunkra ráfér.
Furcsa, hogy máris október van, de szeretem, hogy ilyen mérhetetlenül békés, napfényes idő van, és hogy viszonylagos nyugalom van körülöttem, amitől megint kedvet kaptam a színes fotókhoz az utóbbi hónapok monokróm uralma után.
Más. Tegnap a nap nagy részét azzal töltöttem, hogy megpróbáltam kitalálni, vajon infarktust készülök-e kapni vagy sem. Gyakorlatilag egész nap zsibbadt a bal karom, és marhára fájt a vállam. Végül nem kaptam infarktust, de nem tudtam megfejteni a tüneteket sem; lehet, hogy izomláz, plusz becsípődött valami ideg valahová. Vagy az agyamban csípődött be valami. Ez utóbbi kifejezetten esélyes,
Más nincs, és bár a világ zökkenés nélkül veszi tudomásul, hogy új hónap kezdődött, nekem nem mindegy. Arany október, szeretni foglak.