Néha elképzelem, hogy elképzelsz valami nőnek, érdekelne különben, milyennek, hogy mi lennék abban a gondolatban, feketébb vagy szőkébb, femme fatale árnyalat, esetleg valami könnyű, szalmaszín északi nyár. Azt hiszem, szívesen megnézném, hogy mi van a képzeleted festékes dobozán, milyen szám és milyen kép, egy szeplős nő, fiúsan rövid hajjal, vagy inkább egy loboncos lány.
Úgy érzem, dühös vagy mostanában, mert nem tetszik, amit mondok, és az sem, amit írok, mert szerinted lehetnék finomabb mondjuk, tényleg, nem kellenének ilyen kényelmetlen szavak, a mondatok se pontosak vagy nagyon is azok, mindenesetre nem állnak jól annak a dobozon mosolygó nőnek.
Én nem tudom különben, sajnálom-e, hogy ez az elképzelt nő pont nem én vagyok, vagy hogy akarnám-e még, hogy másmilyennek képzelj, végül is kényelmes lehetne az életem mint öltözőajtóra ragasztott, örökké gondtalan naptárkép. Ha nagyon vigyáznál rám, nem simogatnál túl sokat, és egyenletes hőmérsékletet meg páratartalmat biztosítanál, csak évek múlva pöndörödne fel egy picit a bal sarkam.
Alig látszana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése