Biedermann Izabella menni Párizs - 3. és 4. összevont fejezetek

Összefoglalok.
Szóval most, hogy vége a képzésnek, elég sok dologról lehetne szólni, de nem biztos, hogy mindenről akarok is. Volt egy csomó hasznos része, és sok terhes momentuma. Például rengeteget ültünk, ami egy darabig szórakoztató vagy pihentető is tud lenni, de amikor napi nyolc (na jó, hét) órát kell feszülten figyelni, akkor az igenis elkötelezettségről árulkodik, ami együtt kellene járjon azzal, hogy az embert embernek tekintik és nem tárgynak. Tehát nem várható el felnőtt emberektől, hogy öt és fél órát szünet nélkül kibírjanak ülve, és persze az sem elvárható,  hogy ne tegyék szóvá, hogy ezzel így, ilyen formában azért bajuk van. És az sem túl kedves, hogy az előadó erre azt válaszolja, hogy most nem tud szünetet tartani, mert amit mond, az fontos. Lefordítom, a hallgatóság meg dögöljön meg. Pedig tegnap már készültem megdicsérni Désirét (Henrit átneveztem), de ma nem szolgált rá.
Ez az alapjáraton már majdnem szimpatikus fickó ugyanis ma három plusz egy (másfél???) órában üvöltött az asztal végén, és bár nem mindig mondott hülyeséget, egyszerűen elviselhetetlen volt. El is neveztem Désiré Revolutión-nak. Vagy van olyan betegség, hogy hipertesztoszteronómia? Baja van, ez az egy biztos.
Azt hiszem, ha ezt most egy titkos pszichológiai kísérletnek szánták volna a szervezők, akkor lenne miből doktorit írni. Na mindegy, ami megvolt, megvolt. Az utóbbi két nap halálosan fárasztó volt, de legalább megismertük egymást jobban, és össze is barátkoztam két nagyon okos és érdekes nővel. Meg persze itt van még Beowulf is, akivel sok időt töltünk együtt. Gondolkodtam, hogy hogy van ez, de nem tudtam megfejteni. Nyilván ahhoz van köze, kivel érzi magát biztonságban az ember, vagy kiben van meg olyan személyiségvonás, amit fontosnak tart. Ha jól értem, bennem ez az akaratosság. Vagy az is lehet, hogy az anyukájára emlékeztetem .
Na mindegy, jól megvagyunk, ma még vásárolni is együtt mentünk, és  meg kell mondjam, egy élmény volt. Szerencsére jó ízlése van. Persze mindenen aggódik, folyton fogyózik, stresszel, és állandóan kontrollálja magát. Komolyan érdekel a nyelvészeti doktorija, mert annyira a felszínt látom csak belőle, hogy most már kíváncsi vagyok, mi lakik odabent.
Vannak még dolgok, amikről szívesen írnék, de álmos vagyok, úgyhogy majd máskor.
Holnap még egy nap Párizs. Szuvenír, látványosság és fotó túra. Aztán már repülök is haza.