Próbálok nem pánikposztot írni, de kurva nehéz. Valamiért semmi sem úgy működik, ahogy kellene, vagy én nem vagyok kompatibilis a világgal, nem tudom. Volt valahol egy letölthető életfríssítés a win67-re, amit figyelmen kívül hagytam?
Azt hiszem elegem van. Hiába aludtam sok órát, egy hajnali email miatt olyan a fejem, mintha semmi nem történt volna. Valami rövidzárlat lesz ez, hiba a Mátrixban vagy nem tudom, mintha ugyanazon a Möbiusz-szalagon futkosnának az agyhullámaim ezer éve. Nem részletezem, majdnem megoldhatatlan az egész.
Úgy érzem, mindenki akar tőlem valamit, és esélyem sincs arra, hogy ez mind beleférjen 24 órába.
Jó, tudom, mélyeket lélegzem, nem foglalkozom a zsibbadó karommal, meg a légszomjjal, okos leszek, és elengedek pár dolgot az aggódásból, de legalábbis törekszem rá. Például nem megyek ma délelőtt jógára, hanem bemegyek a munkahelyemre, és beszélek Bridgettel. Megpróbálok minden órámra (beleértve az este 7-től 9-ig tartóra is) tisztességesen felkészülni, kijavítani párszáz dolgozatot, megszervezni a szerveznivalókat és rábízni magam valami világáramlatra, ami a Nirvánába vezet. Nirvána Expressz majd úgy hívom. Emma ezt olyan jól, olyan könnyen csinálja. Sosem látom rajta, hogy feszült, hogy ideges, és szinte mindig mosolyog. Na ja, persze egy Kis Buddhának könnyű. (Gondolom, nem.)
Világos, senkinek sem könnyű, nem kell túldimenzionálni a problémákat, megoldani kell őket, vagy bé verzióban hagyni a picsába azt, ami nem megy.
Tegnap voltunk Závada apa-fia esten, érdekes volt, megirigyeltem az írók fókuszált életét, a csendes dolgozószobát, a könyvek illatát, de legfőképpen a percekig semmibe bámulást. Azt hiszem, ezt akarom, csendet, és mert kívülről nem megy, azt látom, akkor belülről kell. Meg akarok tanulni pontosabban egy dologra és egy-egy emberre fókuszálni. Talán találtam is valakit, akire lehet. Olyannak látom innen messziről, mint egy nyugodt folyót.
Amúgy az író/költő apa-fia kettős tetszett. Érzékeny és marha büszke apa, érzékeny és kissé zavart fiú. Ilyennek láttam őket. Arról majd biztosan írok még, amikről beszéltek, mert az meg érdekes volt.
Ilyenkor - amikor nyunnyogok azon, hogy nincs időm, és elfáradok, és sok, ésésés - mindig azt kapom meg, hogy de Te akartad.... Te választassz annyi mindent, Te akarsz mindenhol ottlenni, érezni, átélni, megoldani, megcsinálni, találkozni.... és tényleg így van.
VálaszTörlésSajnos szortírozni kell. Csak az a baj, hogy a szortírozásban legtöbbször első helyen a jó dolgokat - a tényleg szórakoztató, feltöltő - kezdjük el "kidobálni". Ha meg így van, akkor maradnak a "muszáj" -dolgok, és ha csak azok maradnak, akkor megint ottvagyunk, ahol a part szakad, élünk egy életet, ami olyan kis hétköznapi.... Szóval bakkfitty, ha találsz rá megoldást, örömmel olvasnám... (de persze látom, hogy nem....)
Ja, hát tudom, de jól olvasod, egyelőre nem találom a megoldást. :)
TörlésNálad a túlterhelés életforma.
VálaszTörlésA cápa is meghalna, ha leállna.Na jó, rossz a hasonlat, de az aranyhalakkal nem tudom mi a helyzet.
No igen. Valami kapcsolót biztos átkapcsoltak bennem valamikor. Többnyire inkább csak lemerülök. :)
Törlés