Űzött vad

Zsúfolt napok vannak mögöttem és előttem. Tegnap befejeztem Heléne Berr naplóját, ma talán Isabel Fonseca könyvét, bár ez utóbbi nem biztos, mert kirándulni megyünk ebben a gyönyörű őszben. Kedvem támadt a fotózáshoz, színes képeket akarok készíteni, hátha ellensúlyozzák a monochróm kedvem. Tegnap olyan törékenyen volt szép a reggeli napfényben a házfalra futó vörös vadszőlő.
Most nem bánt a szokatlan meleg, pedig általában nem szeretem, ha nagyon kizökken az időjárás a megszokott kereteiből, de igaz lehet, sokkal többet elnéz az ember annak, akit szeret. Én pedig szeretem ezt az idei októbert. Minden napja előre is kedves nekem.
Beethovent hallgatok két napja, főleg a napló miatt, de jót tesz a lelkemnek. Mindig tudtam, hogy Beethoven zseni volt, mégis minden darabjában újra és újra felismerem ezt. Nem lehet megunni.
Más nincs, utálom, hogy a hétvégéimből órákat kell töltenem dolgozatok javításával, de majd ma éjjel kibontom a sört, amit az egyik tanítványomtól kaptam Krakkóból, akkor talán egy kicsit gyorsabban megy a sok levél elolvasása.
Várom Párizst, és várom előtte a három nap pihenést. Szeretnék nagyon sokat olvasni. Hónapokat tudnék olvasással tölteni csak úgy.
Az ember, amikor űzött vadnak érzi magát, erdőbe vágyik.
Most ez a cisz-moll vonósnégyes a kedvencem.