A kellően fárasztó és ostoba napközbeni hétfő szórakoztató és haszontalan hétfő estévé szelídült tegnap. Szórakoztatóvá, mert jó volt a Shakespeare maraton alkalmából vetített Szentivánéji álom, amit Gofrival néztünk meg. Egy régi, tévés archívumból előhalászott előadás volt Kulka Jánossal, Udvaros Dorottyával és igen, ide is leírom Kaszás Gergő nevét, tényleg ne felejtsem, mert jó színész. Amúgy a fiatalkori Jónás Tamásra emlékeztet egy kicsit.
Bár nem nagyon szeretek színházat filmen nézni, jól szórakoztam. A darab vége amúgy is nagy kedvenc, és hát az a benyomásom, ahogy Szabó Győző hős Pyramusként mintegy tíz perc alatt meghal, úgy kevesen tudnak csak. A szöveg is tetszett, Csányi saját fordítása. Meg kellene szerezni.
(Nem sok ez a minden napra Shakespeare William? Rá ne kattanjak.)
Amúgy sötét január van, a világos órákat az iskolában bezárva töltöm, ami nagy kiszúrás. de ha sütne ma a nap egy kicsit délután, talán megléphetnék a tóhoz egy órára munka után. Amilyen hatékonyan dolgozom mostanában, annyira tök mindegy. Nehezen koncentrálok, mert egyre kerekebb, egyre nyugalmasabb a világ egy része körülöttem, de közben meg nyomott a hangulatom Eduardus miatt. Tényleg nincs jól, mégis nézem a jó oldalát: még van, és legalább néha ír. És a zenéi gyakran zseniálisak.
Tegnap azon gondolkodtam, tényleg milyen szerencsés ember is vagyok, hiszen minden nehézség ellenére, amivel ebben a magánélet nevű kuplerájban szembesülni vagyok kénytelen nap mint nap, nagyszerű barátokkal áldott meg az ég. Jó nekem, na, csak ennyit akartam mondani, és persze félre ne legyek értve, olykor a barátokkal se könnyű.
Megint iszom a májteát, és továbbra is keserű, mint az epe, de olyan jól esik, hogy biztos kell ez a szervezetemnek. Ma este jóga, holnap pedig a Szent Szerda keretében testedzünk TSB-nél, akinek állítólag van három különböző testgyötrő izéje. Na jó, nem gyötrő, szobabiciklizni például szeretek. (Arról nem esem le.) Ebből is látszik, mennyire szem előtt tartom a testi és szellemi egészségemet, mert hát tulajdonképpen így tervezem túlélni az amúgy gyűlölt januárt. A végén futni is elmegyek megint. Na jó, maradjunk a realitások talaján.
Más nincs. Kun Árpáddal továbbra is jó aludni, és még mindig van fél csomag témazáró dolgozatom, amit képtelen vagyok kézbe venni. Szerintem pszichés gátam van a zöldséglevessel utazó miatt. De gyűlölöm a dolgozatokat ...
Legyen Eduardus zenéje ma reggelre. We all go down, de közben valahogy jól szórakozunk. Amúgy ez annyira tipikusan emberi, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése