Levelek Lengyelországból 1.

Kedves Én! - gondolom, így kellene kezdenem a leveleket, hiszen leginkább önmagamnak szól mindaz, amit lejegyezni szeretnék ezekből a napokból, hogy aztán tanulságul szolgáljon majd azokban a pillanatokban, amikor ... nem is tudom. Bármikor.
Az utazás Varsóig unalmas és eseménytelen volt, ami persze mindig bosszant. Nem szeretem az unalmas utazásokat, pont emiatt nem szeretek repülni sehova, de ezen most lépjünk túl, mert az érkezés, a várakozás, az új emberek máris zárójelbe tették ezeket az órákat.
A lengyel főváros első pillanattól ismerős, barátságos élmény. A reptérről a taxis a mindenki más számára 55 zlotyiba kerülő utat velünk nyolcvanért tette meg. Nem tudom, a magyar nyelv idegensége miatt (ezeknek mindegy), vagy a minket taxiba dugó amerikai nő miatt (ezeknek mindegy). Ez is olyan otthonos dolog. Meg az is, ahogy az egyik sarkon befordulva egy nő kétségbeesett arccal próbálta értelmezni a parkolóautomatát. Mintha magamat láttam volna. Ezek szerint az emberi tanácstalanság nemzeteken átívelő dolog.

Amúgy Varsó néha szép lehet, azt hiszem. Most leginkább csak a szépség ígéretét, meg a valaha volt pontosan kimért elegancia nyomait láttuk a sétánkon. Megkopott színek, pontos arányok, giccsbe hajló (mit hajló!) karácsonyi dekormaradék. Az óváros klassz, a csokizó pazar, a pincérlány meg nem értette, hogy borravalót akarok adni az extra törődésért. Hát így. de ha első benyomás kell, akkor nekem a fák azok. Nem hiszem el, hogy a varsói fákról nem írt valaki egy szívhez szóló verset.
Este ismerkedés volt, közös vacsora, csoportmunka, ismerkedés a biztonsági főnökkel, aki kanadai. Ennek nem tudom, mi a jelentősége, de a nemzetek közti poénkodást nem mindig tudtam követni. Amúgy a nagy biztonságtól cseppet elbizonytalanodtam, a szálloda sarkánál gépfegyverrel őrködőktől meg inszomniám kerekedett hajnali három tájban, de akkor arra gondoltam, rohadtul nem őriztek engem még ilyen nagyon. Pedig azért engem őrizni megéri. Viccelek.
A vacsorában a legjobban a gyerekek tetszettek. Van itt gyerekprogram is, ezek a kiskölykök meg édesek, természetesek, okosak és gondolkodnak. Ez még az itteni felnőttekről sem mondható el minden helyzetben.
Ma sok minden volt, de mivel aludni is kell, azt majd egy másik ma mesélem el.