Tudom, tartozom még egy napnyi levéllel, de az a nap valahogyan nehezen idézhető fel. Egyszerre elkeserítő és diadalmas, mert a halálra emlékezve az életet ünnepli. Egyébként meg az életet ünnepelni kell. Érdemes.
Új világokkal ismerkedem. Miskolcot mesevárossá varázsolta az Isten mire ideértünk, és kíméletből úgy is hagyta éjszakára. Szép, fehér gyengédségbe csomagolt órák és percek.
Majd emlékezni kell a kíméletlenség súlyára és a szeretet könnyűségére is. Mindig minden egyben van ezen a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése