Je suis

Nincs mentség.
Szomorú vagyok, hogy megint azt kell megtapasztalnom, alig maradt türelem a világban egymás iránt. Kár, mert az ember csak egy másik embertől tanulhat, csak egy másik emberen keresztül lehet, ha lehet, jobbá.
Sokat gondolkodtam, mert megnéztem egy videofelvételt is a támadásról, és ... nem is tudom, mit írjak. Ez nem vallásháború, talán annyit azért leszögeznék. Elvakult emberek öltek embereket. Erre nincs mentség, még akkor sincs, ha most mindenki egy kicsit boldogabb volna, ha lenne gyorsan egy instant bűnbak, hiszen az egyszerű megoldások hívei vagyunk -  akkor nem kell gondolkodni, és főleg nem kell felelősséget vállalnunk.
Úgy tapasztalom, nehezünkre esik gondolkodni. Mintha ez az egész világ kezdené átvenni az Őrnagy hagymázas világszemléletét, és lassan csak Tóték léteznek. Örkényi korban élünk, és gondolati síkon is automatizálódunk. Na jó, ez szerencsére nem igaz mindenkire, de veszélyes trend.
Nem tudom, borzalmas a gyilkosságokkal szembesülni, borzalmas a vallási türelmetlenséggel szembesülni, de a legborzalmasabb azzal, hogy ostoba sztereotípiák erősödnek az emberekben. És ezzel alig-alig lehet mit kezdeni.
Egy-egy ember nem tudja megváltoztatni a világot, de a helyi közösségre mégis hatással lehet, és azt hiszem, ez fontos. Az ember nem tud a világ végére nézni, de maga köré igen. úgyhogy legjobb, ha magunk körül teszünk rendet, és kezdjük mindjárt önmagunkkal. Tegnap olvastam a pécs-somogy bányatelepi általános iskoláról, ahol Csovcsics Erika az igazgató (a nevét az Indexen nem sikerült ugyan helyesen leírni, de hát sebaj), és ahova egy ideje már tényleg szeretnék eljutni, és láttam Cserdi polgármesterét, Bogdán Lászlót egy beszélgetős műsorban Bódis Krisztával és Derdák Tiborral.  És ilyenkor reménykedem, hogy van másképp.
Azért van egy dolog, ami nagyon bosszant az utóbbi időben. Néha úgy érzem, kezdenek hülyének, agyatlan hippinek nézni, amiért minden ilyen kényes szituációban a toleranciát és a másik megértésére való törekvést hangsúlyozom, mert nem tetszik, hogy a világ kilencmilliárd bíró világává kezd válni, és hogy az ÉN világuralomra tör.
Tisztában vagyok vele, hogy a túlélés egy biológiai mozgatórugó, a gondolkodás pedig egyre kevésbé az, de akkor meg az a rossz hírem, hogy minálunk sok erősebb állat van, nálunk sokan futnak gyorsabban, és tovább bírják a víz alatt, szóval ha így folytatjuk, ha nem veszünk tudomást arról, hogy a fajunk egyetlen erőssége a gondolkodás, akkor nem marad belőlünk mutatóba se.
Semmi nincs, ami egy élet elvesztéséért kárpótolhatna minket. Ha hatalmamban állna, feltámasztanék mindenkit, akinek erőszakkal vették el az életét, de nincs ilyen hatalmam. Csak felelősségem van, ahogy mindenki másnak is a világ szerencsésebbnek mondható felében/harmadában. Mert mi vagyunk felelősek azért, hogy a világban ennyien nyomorognak, és hogy tudatlanságban, érzelmi sivatagban nőhetnek fel emberek milliói. Tegnap arról beszélgettünk, Magyarországon sem kerül(ne) sok időbe fanatizálni embereket egy közös célért, az erőszaknak ugyanis a valláshoz, az iszlám hithez aligha van köze. Ez csak címke, amit bármikor lecserélhetünk másra is. A fehérek öntudatára, az irredentizmusra, a rasszizmusra, a nemzetállamra, a cigánykérdésre vagy bármire, aminek a nevében embert lehet vagy lehetett ölni.
Szomorú vagyok.