Arról, hogy minek nekünk a férfi

Nem feminista dolog, hogy az X kromoszóma fontos, hanem biológiai tény, hiszen ez az a kromoszóma, melyet minden ember magában hordoz, legyen férfi vagy nő. Mivel ez a tény gyakran ad okot félreértésekre (lásd minden férfiban van egy kis nő is, hát ez azért ilyen formán egy izmos kis hülyeség, de mindegy), én szeretnék az Y kromoszóma védelmére kelni.
Mert kérem szépen, minek nekünk az Y kromoszóma? A homo sapiensnek mint fajnak ugyebár átörökítésileg pont semmi szüksége a pasikra, bocs, de két XX is jó kombináció, lehet szaporodni és sokasodni petricsészében is (ez alá van most pirosozva, de akkor sem hívom másképp), legfeljebb megugrik a DM-ben forgalmazott vibrátorok eladása.
Szóval minek nekünk a férfi? Nem nem csak a szexre gondolok, bár nyilván arra is, mert azt hiszem az egy téveszme, hogy csak a pasik kanosak feszt, szerintem a nők is, csak olyan szégyenlős a világ, hogy erre például se magyarul, se angolul nincsen bevett kifejezés. Jó, elismerem, feltűnő jele sincs ennek, könnyű elkendőzni a valóságot.
(Figyelmeztetés férfiaknak: a nőkön tényleg nem látszik, ha megkívánják a férfit, sőt, szóval egyáltalán nem biztos, hogy az elbambuló pénztároskisasszony pont szenvedélyes szexre gondol, mi több az előtte álló férfival, úgyhogy nem tanácsolom, hogy bárki is ajánlatot tegyen pusztán erre alapozva. Lehet viszont szexuálisan felajzott egy kávéautomatánál ácsorgó takarítónő, egy dolgozatokat javító tanár, egy postáskisasszony, aki a csomagunkat méri, és bizony még a délutáni sorozatát néző nagymama is a szocotthon társalgójában.)
A férfival ellentétben tehát a nő kívánságának nincsen feltűnő fizikai jele. Mit jelent ez? Nos, valószínűleg azt, hogy ha a nőkön múlna, hamar kihalna az emberiség. A nő teste ugyanis bonyolult, a férfié viszont, reproduktív szempontból kevésbé az. Az is lényeges különbség, hogy a férfi örökítőanyaga fiatal, néhány órás sejtekből áll, a nőé öreg, akár több évtizede keletkezett sejtekből. Ez genetikailag mindenképpen jó dolog.
Ahogyan az is hasznos, hogy tulajdonképpen az Y kromoszóma felelős azért is, hogy a férfiak mások. Egyszerűen másmilyenek, mint a nők, és bizony, hogy a változatosság gyönyörködtet. Én például a morfológiai eltérések mellett kifejezetten oda vagyok azért, hogy a férfiak másképpen alszanak, esznek, futnak, emésztenek, fotóznak, de legfőképpen is másképpen gondolkodnak, mint a nők.
Genetikailag nézve a kérdést, a fajon belül a másnak, a különbözőnek, a tőlem kicsit eltérőnek rendkívüli jelentősége van.
De nem csak ez a fontos. Azt hiszem ugyanis, valahol az Y kromoszómában van kódolva a humor, a gyengédség, a bókolási képesség, a lehengerlő mosoly, az okos hallgatás, az engedetlen tincsek, és hát az a nem is tudom, mi, amit kémiának szokás nevezni, és köze van a feromonokhoz, vagyis a férfi illata.
Összefoglalva tehát: az Y kromoszóma fontos, és bár sérülékennyé teszi az egyedet magát, ez olyan áldozat, amit az emberi közösségért hozott a világ tervezője. Örüljünk tehát nekik, a férfiaknak, az Y kromoszómájuknak, vigyázzunk is rájuk, mert nélkülük mi nők is sokkal kevésbé lennénk érdekesek.

---

A bejegyzés a Nemzetközi Y-kromoszóma  Emléknap alakalmából született (lásd még International Y Remembrance Day)