Reggel

Hogy minden úgy legyen, mint régen, ezt szoktam kívánni. Hogy megint gyerek legyek, kedvvel kelő, aki örül az új napnak, mert új, bőrillatú cipőt vehet magára, aki nem nyűgösen kel, hanem magától értetődőnek veszi a reggelt, és aki nem gondol arra, hogy megint eggyel kevesebb, hogy a nagy elszámolótáblán egy napot megint odébb húznak az angyalok.
Minden úgy legyen, mint régen, apám hümmögve keljen hajnalban, gyújtson lámpát a konyhában, induljon sietve a fürdő felé borotválkozni, és én félálomban még halljam, ahogy a lépcsőházba kilépve krákog egy kicsit. Legyen a kalácsnak íze, legyen az asztalra készített kakaó megint túl forró és túl édes, és kis idő múlva kelljen a tetejéről kanállal leügyeskedni a hártyát. Reggel legyen megint sűrű köd, anyám pedig fogja a kezem az óvodába menet, nehogy elvágódjak és kiszakítsam az új harisnyám.
Legyen minden úgy, mint régen, várjam a karácsonyt, bízzak abban, hogy az ember jó, hogy feléri ésszel Isten szándékait, hogy az ölelő kar biztonságot ad, hogy a mosoly nem a gyilkos kéjes öröme, és hogy egy pillanatig se gondoljak arra, lesz majd olyan reggel, amikor azt kívánom, minden úgy legyen, mint régen.