Arra gondolok, egyszer készítek majd egy nagyon szép fényképet. Egy képet, amin rajta van a világ úgy, ahogy van; és akkor azon a képen, mint valami örök és megismételhetetlen mondatokban, én megírom a mindenséget fénnyel. Minden fejfájós, megbocsáthatatlan reggelét, minden elharapott szavát, minden ölelését és minden gyilkosságát, minden keresztre feszített jószándékát, minden elveszített bocsánatkérését, minden nevetését, a minden pillanatban benne lakozó minden tévedését és igazságát, a mozdulatlanságban megtalált minden örömét, minden szerelmes minden eksztázisát, és minden tovasodródó élet tompa csillogását az örökkévalóság megkopott tükrében. Minden halált és minden életet, minden kétségbeesett újjászületést, minden beszívott és kiengedett lélegzetet, minden érkező fény minden árnyékát.
Azon a képen megírom magam és megírlak téged.
Amikor meglesz a képed, légyszíves értesíts hol nézhetem meg. :)
VálaszTörlés1 kép nem lakalmas minderre! :)
VálaszTörlésjav. nem alkalmas
VálaszTörlésmég úgy se, hogy "minden egy"....
VálaszTörlésAzért dolgozom a projekten, és igen, Kósza, feltétlenül értesítelek, ha sikerül. :D :D
VálaszTörlés