Gombóc a torokban

Nehezen futok neki, mert legszívesebben ott kezdeném valahol, hogy mindenki menjen a picsába. De ez nem volna produktív sem, meg nyilván tisztességes sem, mert nem is mindenkire gondolok, de azért úgy nagyjából mégis.
Az a baj, azt hiszem, hogy pacifista létemre is olyan indulatokat tudnak bennem felszínre hozni emberek (vagy ahogy a dokumentumfilmben valaki mondta - lények), hogy elég hamar tudnám produkálni az Összeomlás Michael Douglas-ének viselkedésmintáját.
Pénteken egy iskolai program keretében láttuk Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című filmjét, amit azóta is emésztek. Ahogy Zé úr olyan pontosan fogalmazott, ezt se kiköpni, se lenyelni nem lehet, úgyhogy azóta is gombóccal a torkomban járkálok, és próbálok nem belefulladni a hazámba. Nem könnyű.
A film után volt egy beszélgetés a Trafikban Hajdú Eszterrel és az egyik perben részt vevő ügyvéddel (Árpád), ami szerintem nagyon jól sikerült, bár sokat levont az értékéből, hogy a diákoknak ez már sok lett volna, így ők leléptek. Mi végül TSB-vel, még pár tanárral, meg bíróval ott maradtunk, és két órát beszélgettünk arról, lehet-e tenni valamit a rasszizmus és az előítéletek ellen. Mármint nekünk tanároknak, mert valahogy a mi szakmánk erről a váteszi szerepről híresült el, amit mi persze táplálunk is. Ez van. Még az is lehet, hogy eljön majd az idő, amikor tanárokat feszítenek keresztre, csuknak le, négyelnek fel elrettentésül. (1984 plusz X)
Na mindegy, a filmről mindjárt írok a 13.emeletre, de hogy ezt mindenkinek érdemes megnézni, aki elmúlt tizenhat éves, az is biztos. Menjetek moziba.
A közös beszélgetés után még cigiztünk odakint Árpáddal hármasban egy darabig (mármint TSB persze nem cigizett), és nagyon tetszett, amiket mondott. Csodálkoztam is magamon, mert nem szoktam túl gyorsan összebarátkozni jogászokkal, de aztán kiderült róla, hogy eredetileg magyar-töri szakos tanár.(Pont mint Péter, és pont olyan okos is, mint ő. Helyes, kellenek az okos emberek.) A végén kifejezetten sajnáltam, hogy mennünk kellett, de tényleg késő volt, meg dolgom is, de azon gondolkodtam, milyen jó lenne őt meghívni beszélgetni a gyerekekkel akár a filmről, akár másról. Több portréfilm kellene érdekes és okos emberekről szerintem.
Más. Tegnap színházban voltunk, előtte meg beugrottunk gyorsan az Ikeába karácsonyi fényeket venni. A fény az olyan megnyugtató, de persze kell mellé a sötét, hogy legyen mihez képest. Millióan voltak, tülekedtek, szombat délután az Ikeában naná, úgyhogy hamar eluntam a vergődést. Ezért volt időnk beugrani valami outlet centerbe vagymiarossebbe, aminek meglepő módon az lett az eredménye, hogy vettem egy pár alaposan leárazott téli cipőt, ami egyszerre néz ki jól, és kényelmes is. Meglepődtem. Amúgy ott is, meg később az előadás után a Vörösmarty tér környékén sétálgatva is megerősödött bennem az elhatározás, hogy innentől kezdve igyekszem a lehető legkevesebbet boltok és bevásárlóizék közelében tartózkodni, mert nem tesz ez jót nekem, tovább mélyíti a homo emptius iránti megvetésem.
A darab (Spiró: Kvartett) minden klausztrofóbiám ellenére jő volt, amúgy Timi jóvoltából voltak a jegyek, köszi Timi, majd arról is hamarosan beszámolok, de mondjuk a Gitten, hogy legyen valami változatosság is a kattintásokban.
Más nincs, ma fényesítem a lakást, főzök, sütök, dekorálok, és este talán végre elolvasom a Semmit, mert csütörtökön olvasóklub. Tegnap egy kirakatban azt olvastam, Ismerkedjen meg a lazítós délutánokkal. Lehet, hogy fel kellene adnom egy társkereső hirdetést: Agyonhajszolt nő keres korban hozzá illő lazítós délutánt. Hosszú távú kapcsolat jeligére a hirdetőbe. Tudom, majd egyszer.