Másnap van, de ma kivételesen lehet dögleni a kanapén, lehet merengeni a tegnap estén, mert nem basztat senki, hogy keljek fel, menjünk ide meg oda, és különben is. Békés itt a kanapén az ölemben Emma ajándékkönyvével, amin már kétszer elbőgtem magam, nem azért mert olyan szomorú, hanem mert olyan igaz. A hazugságon nem, az igazságon érdemes sírni.
Meg vagyok hatódva. Olyan régóta kerestem ezt a könyvet, sosem találtam azt az egy példányt bent, ami éppen a könyvtár birtokában volt, és lám, most lett sajátom. Emma nagyon figyelmes. Barátnak is, vendéglátónak is.
A tegnapi este, emlékeim szerint legalábbis, mely emlékeket azonban kissé elhomályosít a tegnapi pezsgő és a mai fejfájás, elég sok vitával telt. Szeretettel teli vitával, nem gyűlölködővel, de vitával. Mondanám, hogy nekünk volt igazunk TSB-vel a lázadás miatt, de nem mondom, mert talán nem szerencsés igazságnak meg tévedésnek beállítani a véleményeket. Másképp látjuk a dolgokat, mint Emma és az öreg barátnénk, de nem baj ez, vagy a fene tudja, Feldmár szerint biztos nekik van igazuk abban, hogy szarjunk le bizonyos dolgokat, és tegyük, amit szeretünk. Nem mentegetni akarom magam, amikor azt mondtam, ehhez már egyre kevésbé van kedvem adni a nevem, nem arra gondoltam, én valaki vagyok, hanem arra, hogy ember. És hogy egyre kevésbé akarom azt felvállalni, hogy engedelmes birka módjára töltögetem ki a papírokat, amit valaki az orrom alá dug. Igazuk van, hogy az embernek tú kell tennie magát azokon a dolgokon, amik nem fontosak, nem lózungokba kapaszkodni, de engem ez felőröl a mindennapokban. Hát lehet, hogy a kávézó kell, de nem itt Magyarországon.
A könyv tetszik, amolyan képeskönyv, gyönyörű portrék gyönyörű emberekről Korniss gépén keresztül, és szándékoltan visszafogott szöveg Závada Páltól. Kezdem megszeretni őt, mint embert. Van benne valami nagyon vonzóan toleráns, amit ott érzek a mondatai mögött, és ami miatt a hossza ellenére is el fogom olvasni az új regényét amint lesz rá időm.
Más nincs, ma moziba megyünk, a Lavinát fogjuk megnézni. Örülök, hogy újra látom a lányokat, tegnap valahogy mindenki olyan szép volt, és egyszerűen szeretek velük lenni, mert békés a világom tőlük - úgy bírom, hogy ha együtt vagyunk sokkal kevésbé tűnnek fontosnak a problémáim. Csak Mihály hiányzik, szerdán láttam utoljára, és akkor még nem mondta otthon, hogy jövő hétvégén elutazunk a Teraszra. Mostanában sokat aggódom miatta.
Tegnap szembesülnöm kellett vele, hogy a terv, miszerint jógabérletet veszek és minden nap elmegyek jógázni novemberben, végképp a semmibe veszik. Minden este és délután van valami program, ami vagy jó és fontos, vagy kötelező. Vissza kell térnem a hajnali önálló jógára. És kell egy masszőr. És sétálnom kellene minden nap ebben a gyönyörű időben, sőt kirándulnom. Szerintem az életem elméleti megvalósításában nagyon jó vagyok; mondhatni egy Biedermann-egzisztencia szakértő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése