Másról

Földtől eloldja az eget

Másról akartam ma reggel, a földről inkább, nem az égről, nem a mozdulatról, ami a szálat bontja, nem az égbe lógó fák csipkeszegélyéről, nem a távolodásról, nem a vállvonásról, amivel Isten hátat fordít a hajnalnak, nem arról, ahogy az ég ráhajol a tehetetlen földre, nem az acélszürke sötétségről. De november lett, a reggelek megint fagyos pillantással méregetik a várost, az esték pedig a kandallók füstjébe fojtják a járókelőt,
Tudom, nincs még veszve minden szín, a délelőtt még meleg, aranyvörös, vérét nem engedte még ki fehér porcelán táljába a tél, még nem vonaglik a fagy kezei közt tehetetlenül, hófehér arccal a világ, még van egy kis idő mielőtt maga alá temeti a napokat a jég.
Hiányzol néha. Nem szándékom, hogy hiányozz, nem is ügyetlenségem, a létemből fakad.