Tarthatnék-e számot Isten kegyelmére?

Hogy is kezdjem csak hát?...

Pedig nem is szeretem Petőfit. Mostanában nem. Pedig még az is lehet, hogy szerethetném. A szeretet akarat kérdése is, meg ... nem tudom, minek a kérdése. Az elfogadásé, a haragtalanságé, az alkonyatba fújt füsté, a szabadságé, és legfőképpen az elengedésé, igen. Szeretem, ha nem kell a kezét fognom, visszatalál úgyis. Szeret, mert visszatalálok úgyis. Origó a szeretet, a forgás középpontja, ahová visszahúz a vágyott közelség súlya.

November van, a múlás évszaka, az oszló tetemek hava, a végső pillanat elfogadásának ideje. Meg kell barátkozni az idők végével is, anélkül ostobaság az újban reménykedni. Ezt is tanultam hétvégén.

Nem voltunk még ilyen későn a Teraszon ezelőtt, nem láttuk még se a házat, se a kertet ebben a gyorsan fogyatkozó fényben, és bár az évszakhoz képest meleg volt, a fényt nem lehet becsapni. A Föld akkor is fordul, ha nem akarjuk.

Tettük, amit szoktunk, úgy éltünk, ahogy minden nap kellene, a pillanatban, mint a vihar szemében, a végtelen csend közepén, nem rágódva a múlton, nem aggódva a beláthatatlan jövőn, és élveztük, hogy az egymásnak szánt pillanatot nem zavarta semmi és senki. Nem azért, mert valaki is zavarna, hanem mert ezek a pillanatok így teljesek. Ilyenkor mibennünk lakik a teljesség.

Akkor is teljesség van, ha beszélgetünk, és akkor is, ha nem szólunk egymáshoz, mint ahogy néha nem is szólunk, vagyunk csak, sodor minket a folyó, uszadékfák, hordalékkövek, némán csillogó ezüsthalak egymás mellett a fenéken. Persze azért inkább beszélgetünk, és inkább sokat nevetünk, és borozunk, gereblyézzük a platánleveleket az udvaron, isszuk a pálinkát a bomló húsú macskatetem felfedezése után, nézzük a zsarátnokot a koromsötét estében, a világ sok városa villan föl ilyenkor, mi pedig az univerzum kormányosainak gondoljuk magunkat, a tűz csiholójának, minden kezdetének és végének, Isten egyszerű, de kiválasztott, boldog gyermekeinek.

Mondanám, hogy hamar eltelt az idő, de nem volt idő, csak tér.

Hétvégén Závada és Korniss könyvét olvastam, úgyhogy azt képzelem, cigány is vagyok. Ezért a zene.
A könyvről itt. KATT