2013. december 1., vasárnap

A várakozásról

Valami lírai dolgot kellene most, az Úr eljövetelének várakozásában kifényesedett napok közül a legelsőn, de nem jut eszembe semmi. Talán nem jól várok. Vagy nem pontosan azt, amit kellene. Esetleg sajnos rossz helyen, mert mégiscsak Galilea volna erre megfelelő.
Nem vagyok jó várakozó, de nem úgy értve ezt, hogy önzésemben türelmetlen vagyok, hanem hogy nem tanultam meg az időt rendesen, és a jövő valahogy mindig olyan erőtlen, sápadt, életképtelen maradt, emiatt sosem vagyok benne biztos, hogy van türelmem kivárni a végét. Nem vagyok benne biztos, hogy van időm erre.
Ez az időszak olyan nekem, mint a lábamra szerelt fém járógép. Se előresietni, se elszaladni nem enged.
Advent első napján, csakúgy mint Nagypénteken, zsoltárokat szoktam hallgatni, mert a zsoltárok pontosan arról szólnak, hogyan kell várni. Hogyan kell kivárni és megélni az örömöt - Istenét és az emberét is. Jó nehéz.

8 megjegyzés:

  1. nem biztos, hogy van fedélzet
    hol megépüljön benne a váró
    a jövő neki sápadt kísértet
    amit az idő magára ráró

    a méltóság teljes éhe zenélhet
    gyertya villő lángjában este
    a jövő neki sápadt kísértet
    akár a születő ostya teste

    annyi a percet magába záró
    élni való, hogy nem ér a váró
    nem ér rá - nincs úgy eleresztve

    nem biztos, hogy épül fedélzet
    a várakozáshoz - ahol megéled,
    felsír az idő és nő a keresztre.

    VálaszTörlés
  2. Isten mindenhol s mindig jelen vsn.

    VálaszTörlés
  3. Nekem a várakozás ilyenkor még alig-alig, de hamarosan a készülődést jelenti. Nem biztos, hogy jól csinálom, kicsit fedőtevékenység, mert azt hiszem, várni én sem tudok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg is leptél volna alaposan, ha most azt írod, hogy szívesen várakozol. :)

      Törlés