Gáspár

A nagyon hideget nem tudom elmagyarázni. Amikor a kezed a kilincsre ragad odabent is, olyan a nagyon hideg. Régen ilyenkor lopni jártam, tűzifát főleg,  meg amit a szomszéd tanyákon a fészerekben találtam. Én se szerettem, nem azért mondom, de nem tudtam elnézni a gyerek szemét, ahogy fátyolosodik a takaró alatt. Mindjárt jövök, kinézek a földekre, hátha maradt ott valami, ezt mondtam mindig, mert ebből tudták már a nagyok, hogy ha estig nem jövök, akkor lefogott az erdész  vagy a körzeti, és csak másnapra kerülök elő. Ha nem sikerült kidumálnom magam, bevittek, akkor onnan hosszú volt hazáig gyalog.
Ne nézzél így, tudom, hogy lopni bűn, de hagyni a gyereket, az azért nagyobb bűn nem? Te se hagynád. Hát ember vagy te is. Nem hagytam, és ha rajtam múlott volna, szép szál, erős gyerek lesz belőle, mint a testvéreiből, de nem lett.
Január volt, nem tudom emlékszel? Abban az évben nagyon hideg volt. Fáztunk, én is, ha nagyon fázol, aludni sem tudsz, csak összebújni a másikkal, aztán együtt reszketni a takaró alatt, fogni egymást, keresni valami meleget egymásban, ha még van, a szív környékén talán.
- Apa, holnap mi lesz az ebéd?
- Rántott csirke csillagom, uborkasalátával meg sült krumplival.
- És sütemény is lesz?
- Lesz hát, krémes, meg torta. Estére meg jó zsíros kenyér.
Ilyen meséket mondtunk egymásnak, csak hogy el tudjon aludni. Otthagytam őket a takaró alatt, aztán elindultam az erdőre, legalább fa legyen már éjszakára, ha étel nem is, de nagyon nehezen mentem. Fájt a lábam. Magas volt a hó is.
Egy hét múlva engedtek csak ki, mert hogy visszaeső voltam, meg emberbarátságból is, azt mondták, meg hogy abban a nagy hidegben jobb nekem az előzetesben. Meg is volt fagyva a két lábujjam mindkét lábamon, az igaz.
Hiába kiabáltam, hogy engedjenek haza, nem engedtek. Azért azt megígérték, hogy a tanyára kimennek másnap, visznek egy kis fát, mert nekik szabad, ezt se értem, hogy ha én viszem akkor lopás, ha ők, akkor jócselekedet. De másnapra már meg volt halva a gyerek. A Sára meg csak ült a széken, azt mondták, nem szólt senkihez egy szót se, azt se akarta elmondani, hova tette a gyereket.
Nagyon hideg volt, ezt mondta mindenki, de nekem aztán nem kellett mondani, én tudtam. A sírt is csákánnyal kellett megcsinálni. Tudod, milyen kemény a fagyott föld? Mint a beton. Szikrázik a csákány vasa.
Odaadod a pénzt a kocsiból? Visszatolom neked. Hát ez van, látod, most az utcán vagyok. De nem is a pénz miatt csinálom, csak jó valakivel beszélgetni. Gáspárnak hívnak különben. De látom, sietsz. Az Isten áldjon meg.