Jól van na, bennem kell legyen a hiba, mert nem nagyon tudok hinni ebben a Karácsony más mint a többi nap szlogenben, esetleg végül is annyiban csak, hogy három nap otthonléttel megteremtődik a beszélgetés, meg az együttlét lehetősége. De csak a lehetősége, mert a megvalósíthatóság az pont annyira többesélyes, mint más napokon. Most ha nagyon nyálas akarnék lenni, azt mondanám, hogy én azért úgy szeretném élni a mindennapjaimat, mintha mindig karácsony volna, de hát ez nyilván hülyeség valahol, mert inkább úgy kellene élni, hogy ne kelljen lelki furdalást érezni a más napok szarságai miatt ilyenkor. Na mindegy, azt hiszem, idén még kevésbé sikerült megragadnom az ünnep hangulatát, mint egyébként, sőt a cuki kis betlehemünk Kisjézusa is elveszettnek tűnt elég sokáig, de aztán előkerült a doboz aljáról, úgyhogy iziben betranszportáltuk az istállóba anyukája, meg József mellé, hadd örüljenek a talált gyereknek. Legalább ennyi. Valaki legyen boldog.
Olyannyira távol kerültem az utóbbi hónapokban szeretett egyházam kebelétől, hogy még misére sem mentem el, bár ezt később megbántam, mert tulajdonképpen ez azért talán mégis adhatott volna valamiféle értelmet az ünneplésnek. Már mindegy. Az viszont eszembe jutott, hogy ebben a konzumkarácsonyos nyugati idillben egy zsák pénzt lehetne keresni azzal, ha valaki műistállókat működtetne, ahova aztán az unott és túlsúlyos népek elzarándokolhatnának megbámulni a kisdedet. Már csak egy hullócsillagot kellene gründolni hozzá a NASA-tól, de szerintem van az a pénz, amiért ezt is el lehetne intézni.
Amúgy semmi különös és meglepő nem volt, pont azok rúgtak be idén is, akik szoktak, én pedig pont olyan fáradt voltam, mint az előző hónapokban, úgyhogy tegnap éjjel például sikerült tizenegy órát aludnom, amire nem mostanában volt példa. Ettől jó-e a Karácsony, azt nem tudom, de ez is mindegy.
Mindenféle ígéretemmel és fogadkozásommal ellentétben persze alig sikerült olvasnom, de az a kicsi jó volt. Ulickaja regényeit néha nagyon kedvelem, néha unom, de ez a kötet (Örökbecsű limlom) meg tele van érdekes és jó gondolatokkal a világról, úgyhogy öröm olvasni.
Az egyik interjúban Ulickaja arról beszél egyébként, hogy a zseniális író képes kitágítani az olvasó világát, mert olyan nyelvet talál, ami képes új dolgok leírására. Nabokovot hozza fel példának, de ezt nem tudom megítélni, mert nem olvastam tőle az írónő által olyan sokat emlegetett Adomány-t. Ne felejtsem el majd pótolni alkalomadtán. Amúgy ilyen szemmel nézve, Ulickaja mindenképpen a kiváló, de nem a zseniális író kategóriájába esik számomra egyelőre. Persze a dolgok változhatnak. Csak legyen még ideje írni.
Más nincs. Illetve a Gittegylet karácsonyi bejegyzéseit azért ajánlom. Kriszta Háy Jánost olvas, én meg angol szókincset fejlesztek sok karácsonyi zenével.
Amúgy semmi különös és meglepő nem volt, pont azok rúgtak be idén is, akik szoktak, én pedig pont olyan fáradt voltam, mint az előző hónapokban, úgyhogy tegnap éjjel például sikerült tizenegy órát aludnom, amire nem mostanában volt példa. Ettől jó-e a Karácsony, azt nem tudom, de ez is mindegy.
Mindenféle ígéretemmel és fogadkozásommal ellentétben persze alig sikerült olvasnom, de az a kicsi jó volt. Ulickaja regényeit néha nagyon kedvelem, néha unom, de ez a kötet (Örökbecsű limlom) meg tele van érdekes és jó gondolatokkal a világról, úgyhogy öröm olvasni.
Az egyik interjúban Ulickaja arról beszél egyébként, hogy a zseniális író képes kitágítani az olvasó világát, mert olyan nyelvet talál, ami képes új dolgok leírására. Nabokovot hozza fel példának, de ezt nem tudom megítélni, mert nem olvastam tőle az írónő által olyan sokat emlegetett Adomány-t. Ne felejtsem el majd pótolni alkalomadtán. Amúgy ilyen szemmel nézve, Ulickaja mindenképpen a kiváló, de nem a zseniális író kategóriájába esik számomra egyelőre. Persze a dolgok változhatnak. Csak legyen még ideje írni.
Más nincs. Illetve a Gittegylet karácsonyi bejegyzéseit azért ajánlom. Kriszta Háy Jánost olvas, én meg angol szókincset fejlesztek sok karácsonyi zenével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése