Tíz év múlva akár meg is halhatok. Bächer Iván miatt gondolom ezt most persze, nem azért mert meg akarok halni tíz év múlva, és nem is azért, mert valószínűnek tartom, hogy éppen tíz év múlva halok meg. Inkább csak emlékeztetem magam arra, hogy a világmindenségtől kölcsönkapott időnek feltétlenül adjak valami értelmet.
Hónapok óta alig álmodom. Pontosabban nyilván álmodom, csak nem emlékszem az álmaimra. Ma reggel arra gondoltam, ha kérhetnék álmot az Álomhivataltól (33/5.8. nyomtatvány álomkérés különösen nehéz élethelyzetekben), akkor egy olyan álmot kérnék, amiben neki mesélek. Vagy ő nekem. Esetleg ülünk valahol, és mesélünk egymásnak.
Apámmal is álmodtam, meg anyósommal is miután meghaltak. Szép, megnyugtató álom volt mindkettő. Apám egy buszmegállóban állt, és bár nem szólt egy szót sem, abból ahogyan ott állt, tudtam, hogy minden rendben van vele. Az anyósom meg egy kórházi ágyon feküdt. Már nem emlékszem, mit mondott pontosan, de kifejezetten megnyugtató volt. Kipihenve ébredtem.
Tegnap jöttem rá, hogy a nevünk kezdőbetűi azonosak. (Már amikor Biedermann Izabellának hívnak.) Önkéntelen testvériség a miénk, csak ő nem tudott róla.
Advent harmadik napja van. A három prímszám, csak eggyel és önmagával osztható. (B.SZ.)
Tanulok nemet mondani. Nem akarok lenni senki. Én akarok lenni. "A valakivé válás lehetősége nem vonzott, mert én szerettem volna lenni, és ez éppen elég bíbelődnivalót adott erre az életre." írja András László, az egyik új kedvenc íróm. Azt hiszem, én is mindig is csak én akartam lenni, mert ha én én vagyok, akkor a tíz év is elég, meg a bármennyi év is elég, mert akkor tényleg azt mesélhetem, ami nekem fontos.
Én meg pont annyi idös vagyok, mint ö. Én majd csak 36 év múlva akarok meghalni, de ehhez kevés az akarás...
VálaszTörlésHa nem emlékszel az álmaidra, akkor az azt jelenti, hogy jól alszol :)
Azért élni akarni igen fontos. :)
TörlésNem alszom jól. Talán a gyógyszerek miatt nem emlékszem az álmaimra. :(
Hogy lehet akarni? Most komolyan kérdezem? Tudod, mikor 2006 októberében közölték velem, hogy 49 évesen rákos lettem (mindig sportoltam, soha nem ittam, nem dohányoztam, 1987 óta vegetáriánus vagyok), és mütét nélkül 2-3 évet fogok élni, akkor nagyon igazságtalannak éreztem, és nagyon mérges lettem. Lehet, hogy a méreg tart életben már 7 éve? :D
TörlésSoha nem értem, mikor mondják, hogy küzdött a betegség ellen. Hogy lehet küzdeni ellene?
Én már tényleg sokat küzdöttem: az utcán, mikor veredtem, vagy az ultra triatlon versenyeken, vagy hegymászásnál. De betegség ellen?
A derekad javult már? Én is elég sok gyógyszert szedtem a derekamra, de jól tudtam és tudok aludni. Este 10-kor fekszem, és fél hatkor ébredek, óra nélkül. Nem szeretek sokat aludni, majd ha meghaltam lesz elég idöm :D
Tegnap pont arról beszélgettünk a barátaimmal, hogy én miért alszom keveset. Nehezen győztem meg őket, hogy eleget alszom. :)
TörlésA derekam jól van, a hátamban becsípődött ideg viszont még mindig nagyon fáj. Pedig akarom, hogy ne fájjon, de hát ez így önmagában nem tűnik elégnek még a tornával együtt sem.
Beszélgetni már nem fogunk, vele, együtt, pedig tervezgettem, hogy talán majd egyszer megszervezzük. Hogy mi hárman leüljünk kicsit, a Pozsonyin, vagy a Firkászban. Szeretted volna. Mi megállás nélkül traccsoltunk volna. Ő meg szép csöndben figyelt volna. Nagyon tudott figyelni. Ha nem is látszott, mégis.
VálaszTörlésŐ csak néha-néha szólt volna halkan. Most megutáltam ezt a volna szót! Haragszom. Legalább a szón kitölthetem a mérgem, ha már a sors, a baj, a gond, a kín, a betegség és a hiány ellen nem tiltakozhatok. Mert így van, elment. És nincsen másképp.
rhumel
Nincsen másképp. Ez igaz. Bár tényleg szerettem volna leülni hármasban. Most akkor marad a kettő majd egyszer.
Törlés