Kertem

" Mit jelent kertben élni? Mindenekelőtt azt, hogy ritkán kívánkozik az ember máshol lenni, legfeljebb egy másik kertben. Egy kisebben vagy egy nagyobban, egy híresben vagy - váratlan meglepetésként - egy szép ismeretlenben." B. Kéry Ilona: Kertem

Mi a kert?
Társ, ha szeretnéd. Társad az örömben, a szomorúságban, társad a gondolkodásban és a felejtésben, a gyászban, az ünnepben. De a kert messziről csendben figyelő barát is, ha magányra vágysz. A kert nem erőszakos, békén hagy, nem beszél hozzád, és nem figyel meg. A kert csak van. Otthon és örök ismeretlen táj. Konyha és nappali, nyári délutánok széljárta hálószobája, hajnalban könyvtár, betűrendben sorolja az ébredő madarakat, és a nagy latinokat, akik mind ismerték már. Ha nem éppen ezt, egy másikat.

A kert élet is, halál is, kezdet és vég. Tenni vágyás, erő, az ember diadala, de elfogadás, öböl, Isten akarata előtt csendben fejet hajtó szerzetes.
A kert színes és szürke, kőkerítés határolta végtelen. Mikrokozmosz, multiverzum, csoda és keserűség, nevetés és könny. A minden, a menedék, az elízium, a temető. Akinek kertje van, világok ura.
"A boldogságok hierarchiájában a kertész rögtön a csillagászok után következik."- írta Brazíliában Lénárd Sándor, és bár nincs kertem, szerintem nem tévedett.
Hogy nekem lesz-e kertem valaha, ... nem tudom. Ha nem lesz, majd pótlom a mások kertjében üldögéléssel, a teraszon töltött reggelekkel, és a tó körüli sétákkal. Nem ugyanaz, tudom. De megelégszem azzal, ami jut.

Kéry Ilona, Borsos Miklós felesége, egy kis kötetben a Tihanyi-félszigeten épített ház kertjéről mesél hivatásos és hobbikertészeknek vagy olyanoknak mint én, akik a szavak kertjében érzik jól magukat. Aki a kertjéről mesél, mindenről mesél. És bár a háttérben elszáguld egy világháború, meg az ötvenes, tán még a hatvanas évek is, és bár a kert rengeteget változik az évtizedek alatt, az író szavaiban ott az örök, vigasztaló bölcsesség.