Szeretni bárhogy

Végeredményben tényleg egy feladat van csak: szeretni. A nyelv szegényessége az oka, hogy ezt az egy igét kell annyi mindenre használnunk, hogy időről-időre még a legálhatatosabbak is elbizonytalanodnak abban a tekintetben, mit is csinálnak ők ezen a földön tulajdonképpen.
Szeretni nem nehéz persze, de az emberben (vajon miért?) gyakran feltámad a kategorizálás vágya, és ilyenkor nehéz helyzetbe kerülhet. Szavak híján a filia, az agapé, a sztorgé, az erosz, a ludus, a mánia vagy a pragma mind egy (esetleg két) szó szűkösre szabott köpenye alatt szorong, a sok szeretés egymást taszigálja, verseng egyik a másikkal, nem férnek a dudások egy csárdában.
Pál levelében, persze a Názáreti példájából tanulva, elég érthetően elmondja, mit és hogyan is kellene ezzel kapcsolatban tennünk, de hát nehezen megy ez mostanában nekünk. Nem csak nekem, neked is, nekik is, meg úgy egyáltalán.
A szentek is mind szerettek, vágyakozva is, elégedetten is, játékosan is,  gyengéden is. Jeromos egyenesen azt mondta: nehéz az emberi léleknek nem szeretni. És mivel az embernek olyan nagyon nehéz nem szeretni, a nem szeretésben az ember önmagát gyűlöli meg elsőként, nem a másikat.
Nem, nem lettem szent, de örültem Ulickaja sorainak, mert megkönnyebbülés volt olvasni a szeretet-szerelem megannyi kategóriájáról. Először arra gondoltam, talán most majd kategorizálni lehet vagy kell azt a sokféle viszonyt, ami engem más emberekhez fűz, de miért is kellene? Vajon nem mindegy, hogy filia, erósz, agapé, sztrogé, pragma avagy ludus az, ami a kapcsolatok gyökerét adja? (Abban nagyon is reménykedem, hogy a mánia kimarad az életemből.) És ha nem mindegy, akkor kinek nem mindegy?
Jobb volna talán nem foglalkozni a kategóriákkal, csak örömöt lelni abban, hogy az ember szeret. Valahogy. Bárhogy.
Lehet, hogy ezt most azért gondolom, mert kisütött a nap, mindjárt cipőt veszek, és elmegyek a tóhoz sétálni egy nagyot. Furcsa. Napsütésben mindig könnyebben tudok szeretni, mint ködös időben. Erre nem tudom, mit mondanának a szentek. Gyanítom, hogy nem lennének különösebben elégedettek a teljesítményemmel.