Csak

Felnőtt tartalom! Csúnyán beszélek benne például, sőt mi több, nemtörődöm és érzéketlen is vagyok.

Azért ez a poszt címe, mert a következő két bekezdést úgy loptam Zaphodtól:

  "Csak szólok, hogy ma az 56-osok terén találkoztam egy rakat kisnyugdíjassal, kik az orkánszerű szélben, esőben, mindenszarban, épp belefeledkeztek az imáikba, miközben a tér másik sarkán a Mikulásgyár előtt egy darab ember nem volt. 
 Csak szólok, hogy akkor lehet szólni a nagyinak, meg a nagypapinak, elő lehet kaparni a gyerek(ek) soha nem használt játékait, kinőtt cuccait, azt a pakkal lehet őket küldeni bármelyik helyszínre, mert – bármilyen furcsa is egyeseknek – nem az isten fogja megáldani a hazát, hanem mi." 

A szívemből szólt, na, így Karácsony előtt, amikor Istennek tényleg elég sok fontos dolga van, de nekünk meg még több, és az a helyzet, hogy kár belelovalni magunkat a folyamatos szarakodásba.
Ennek jegyében én úgy döntöttem, hogy leszarom, hogy a főnököm irodájában kellett ma kezdenem a napot raporton, amikor is a tököm tudja melyik filmből ellesett kihallgatási jelenetet próbálta velem eljátszani, hogy akkor ő miért nem tud arról, hogy nálam jártak XY szülei ésatöbbi, de hát én meg nyilván nem végszavaztam jól, mert valószínűleg nem láttam az ominózus filmet, szóval belesültünk a dologba, ezért én vállat vonva kijöttem az irodából. És az van, hogy az sem érdekel, ha nem kapja meg a Filmakadémia díját, mert ezt a huszadrangú szart bizony nem én rendezem, de lassan már a nevem se adom hozzá.
Na ja egyébként meg azt is csak úgy mellékesen mondom, hogy elegem van a mindenkinek a minden bajából, (mert mindenkinek annyi baja van), de leginkább a sajátomból, és ha már muszáj sajnálni valakit drágám, akkor ha nem nagy baj, az én magam leszek majd valamikor januárban, mert decemberre befejeztem ezt az egészet, mert sírni is csak egy bizonyos mennyiséget lehet, az én könnykvótám meg úgy fest elfogyott idénre, sőt lehet, hogy jövőre se maradt belőle túl sok.
Szóval én tényleg mindenkit megértek, de nem tudok több aranyosságot felmutatni, sőt egyáltalán nem is akarok, mert ma reggel tükörbe néztem, és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok az a kiköpött Teréz anya. Mától pedig szabadon választott örömben szeretnék nyomulni, azokhoz szeretnék kedves és megértő lenni, akiket igazán és komolyan szeretek. A többiek meg, az energiavámpírok, a vállamonsírók, az elviselhetetlenül szerencsétlenek, a világ súlyai meg légyszi az év hátralevő részében most már oldják meg maguk mindazt, amit meg kell oldaniuk, én erre kurvára nem vagyok alkalmas.
Úgyhogy csak szólok, hogy idén már nem bőgök, nem siránkozom, viszont akiket szeretek, azokkal rengeteg időt leszek hajlandó együtt tölteni, forralt bort és pálinkát inni, meg hímezni, kötni, süteményt sütni, ésatöbbi. És különben is ...