Háromtárs

"Olyan barátok, igaz társak a betűk, akár írják, akár olvassák őket, hogy hűségesebbet, odaadóbbat, szórakoztatóbbat nemigen találni, tán még kutyában sem. Emberben meg szinte kizárt hasonló. (...) Szóval olvassunk… olvassatok… olvassátok… és utána, bármi történjék is, lapozni kell." Bächer Anna

Az embernek sokféle igaz barátja lehet, valóban, bár én nem zárnám ki az embereket sem, nem mondanám a szó elsődlegességét, inkább a vigasztaló jellegét emelném ki, akár olvasva, akár írva, akár mondva van. És legyen is mindig szó, legyen mindenféle formában jelen az életünkben, mert fontos, hűséges társa az embernek, ami elkíséri élete utolsó pillanatáig. (Én például majd szeretném, ha hozzám szólna valaki abban az utolsó pillanatban, mondana valamit barátsággal vagy súllyal, hogy a szó kísérjen át, ne az üres csend.)
Advent van - az angyalt várjuk. Írott és olvasott szavainkban, cselekedeteinkben, sőt még azokban a kevésbé szeretett mulasztásainkban is, amelyek - emberek vagyunk hiszen -  természetes és elmaradhatatlan társaink. 
Van az olvasásnak fontos ideje, amikor a szavak közelebb tudnak kerülni az emberhez, mert az ember is közelebb lakik Istenhez. Lehet ilyen ez a várakozással teli idő is, de megtörténhet ez máskor is. A lényeg, hogy a minket körülvevő világmindenség csendjében olyan szavak hangozhassanak el, melyeknek értelme van. Ezért fontosak a könyvek és a barátok is, no meg a zene. 
Ma adventi délutánt tartunk Mihályéknál négyesben. Azt hiszem, én viszek egy könyvet, viszem a jegyzetfüzetem, és semmi mást nem csinálok, csak olvasok, talán írok, de leginkább és legvalószínűbben csak hallgatom ezt a csodálatos, három nőt.  Az én hűséges, odaadó háromkirálynőimet.