Ez meg az

Lenni kell. Végül is tényleg, ez is igaz, kelni kell. Ilyen hétfő reggelesen indult ez a hétfő reggel, mondhatjuk úgy is, hogy rendben, minden ahogy szokott, reflexből megy már a levegővétel is, meg a bólogatás is, hogy ezt a két hetet, két évet, húsz évet, örökkévalóságot akkor már fél lábon is naná, csak hogy akarjuk-e ezt a két hetet, két évet, húsz évet kibírni így, hát nem vagyok benne biztos, tudom, tényleg, persze, kanyarog a kifli a vaj alatt, menni kell, enni kell, lenni kell, de hogy miért pont nekem, és miért pont hétfő reggel, azt már végképp nem értem. Azt hiszem, mozgalmat akarok indítani a hétfők eltörlésére. A múlt és a jövő hétfőit is, hogy erről a szerencsétlen mai napról ne is mondjak semmit.
Citromfű teát ittam reggel egyébként, és azon morfondíroztam, ha innentől kezdve csak citromfű teát innék, akkor egyrészt kurva nyugodt lennék biztos, másrészt fűszálakra szakadnék szét, és a tavaszi napfényben mit sem törődve a világ ostobaságával hajladoznék a szélben, oldalról pengevékonynak látszanék, olyannyira, hogy még magam sem lennék biztos abban, hogy ott vagyok, ahol.
Advent van különben, biztos jó az, most nem érzem, most nem érzek semmit, belezsibbad az ember a hétfőkbe, talán azért. Megint ugyanaz a fal.
Más nincs. Csak ez az Ez+Az.