Recordar oblivion

Gyerekkorom óta igyekszem nem kötődni a tárgyakhoz, mert boldog idők, ha szegények éppen nem is voltunk, mit tudta akkoriban egy gyerek, mi a szegénység.  Nem vágytam dolgokra, azt hiszem, nem is volt se tere, se értelme az efféle vágyakozásnak. Vagy én nem akartam teret engedni neki, nem is tudom. Ha volt idő, amikor mi gyerekek legalábbis lehetőséget kaptunk a vágyakozásra, az minden bizonnyal Karácsony környéke volt, én legalábbis így emlékszem. Akkor volt elfogadható némi sóhajtozás, egy-egy tárgy felemlítése, de én magam mentes voltam az ilyenféle lelki luxustól, kérni hát nem kértem ajándékba akkor sem, most sem. És ezt nem valami rosszul értelmezett szerénységből vagy taktikázásból, hanem mert egyrészt mindennek örültem és örülök, másrészt meg a tárgy maga nem fontos. Az ajándékozó igen.
Mégis úgy alakult ennyi év alatt, hogy leginkább könyveket kapok ajándékba. Hogy emiatt-e vagy mert a könyvek mindig is kivételesnek számítottak az életemben, a könyv sosem esett és sosem esik a tárgy kategóriába. A könyv könyv, történet, sors, kirándulás, kaland, szerelem, sírás, beszélgetés és halál, no meg ezer más dolog, így nekem az ajándékba kapott könyv az ajándékozóval önazonos kultikus emléktárgy, amihez innentől kezdve viszont nagyon is ragaszkodom, és amely az idő bármely pillanatában, mint valami fotografikus, holografikus időgép, elém varázsolja az embert magát.
Mára sok szép könyvvel lettem gazdagabb, mind külön öröm, külön rekesz a szívben, külön emlékpolc. (Galeano írta, az emlékezés, felidézés recordar szótöve a szív corazón.)
Én magam emlékezni és felejteni is csak könyvekkel tudok. Ha emlékezni akarok valakire, nincsen szükségem más tárgyra, csak kezembe veszek egy könyvet. És csak ha már nagyon sokszor vettem a kezembe a könyvet, és nagyon sokszor gondoltam arra, akitől kaptam, akkor tudom egy kicsit elfelejteni.
Az emlékezés és a felejtés gyakran kötődik tárgyakhoz, de mivel mindkettő titka a tárgyaktól független, örökkévalóságig kitartott, visszatartott pillanat, az emlékezés és a felejtés végeredményben ugyanaz.