Csak az

Csak az számít, ami most van, és most nincs semmi. A semmivel párhuzamosan persze van, történik valami, de ezeknek a párhuzamos multiverzumoknak éppen az a különös tulajdonsága, hogy egyikből a másikba az elbeszélő nem juthat át, hiszen a saját, pillanatnyi valóságsíkját a másik valóságok nem metszik, még a végtelenben sem. Ezért lehet feladata az írónak a párhuzamos síkokat felmutatni az olvasónak, hogy aztán az olvasó maga dönthesse el, a végtelen számú életvalóságok közül számára melyik több, mint a semmi, és életében melyik utat volna tanácsos választania.
Általában utazók vannak a világban. A születéstől a halál pillanatáig jegyet váltók útjai egyébként számtalan csomópontban metszenek más utakat, kanyarodnak jobbra vagy balra, de egyelőre képtelenek kilépni annak a szövetnek a felületéről, ahonnan annak idején elindultak. Így minden élet valamiféle cél felé halad, még akkor is, ha a céllal maga az utazó nincs is tisztában.
Az igazán bölcs emberek, akik megértik az utazás célját, a megértés pillanatától kezdve nem mozognak tovább, mert tudják, hogy mozgás és nyugalom egy, a cél a kezdet, a születés a halál. Ők mozdulatlanul szemlélve várják be a teljesség elérkezését.
A mozdulatlan szemlélődés persze mások szemében zavarónak, feleslegesnek tűnhet, pedig a gondolatok haladása éppen úgy tekinthető utazásnak, mint a keserves előrehaladás.
Az igazán bölcs ember tudja, hogy csak az számít, ami most van. És most nincs semmi.